Janus Pannonius: Prosperushoz (Ad Prosperum Magyar nyelven)

Quod rudis, ingenio talem me, terra creavit,

   Miraris Tusci, Prosper alumne, poli.

Possunt et stulti sub utrolibet aëre nasci,

   Possunt et quorum fervida corda micant.

Democriti pectus pecorosa Abdera tulerunt,

   Crassa dedit tenuem Mantua Vergilium.

Tu tamen exemplis, dubitas si credere priscis,

   Nos ambo, quales simus, et unde, vide.

Csodálkozol, hogy engem oly durva föld hogy szülhetett,

Prosperusom, minthogy toszkán tájék táplált tégedet.

pedig minden világtájon teremhetnek ostobák

s felragyoghat szép elmékkel mindenfelé a világ.

Demokritos fényes lelkét adta szamár Abdera

és a szelíd Vergiliust Mantovának zord fala.

S ha e régi példák után még kétséged lehetne,

nézz kettőnkre, honnan jöttünk és kik vagyunk. Én meg te!