Janus Pannonius: Barátnőjéhez (Jaj nekem! Oly későm az idő ...) (Ad amicam Magyar nyelven)

Heu mihi! tam tarde congressi, tam cito quare
   Digredimur? nec fas longius esse simul?
Hos ego complexus tunc vellem, vita, resolvi,
   Quercubus implexae cum caderent hederae.
Haec ego tum cuperem disiungi basia, quando
   Desereret concham lubrica concha suam.
Consortes utinam Veneris sic vincla catenent,
   Haeret ut implicito cum cane nexa canis!

Jaj nekem! Oly későm az idő, mire összekerültünk,
    s már is a, válás int! Egybemaradni tilos?
Bár ölelésedből nem kellene még kiszakadnom,
    mígnem a repkény elhagyja a tölgy derekát.
s majd a csúszós kagyló amikor kisikamlik a héjból:
    válni a csókodtól akkor akarhatok én!
Vajha a vénuszi lánc megtartana úgy ölelésben,
    mint ahogy összekötöz két hevülő ebet ő.