Janus Pannonius: Ad eundem (Tu nunc in patria laetum me vivere credis ...)

Tu nunc in patria laetum me vivere credis,

Cum tamen in dubio, sit mihi vita, loco.

Nunc fluidus laxa, procumbit sanguis ab alvo,

Nunc saevit rapida tertia febre dies.

Si natalis humus nobis tam triste parabat

Hospitium, melius, non rediisse, fuit.

Quodsi te incolumem superi, Galeotte, reservant,

Dimidia videor parte valere mei.

Te azt hiszed, hogy itthon vígan élek,

pedig már-már el is hagyott a lélek.

Vérömlésem volt, ismét ágynak estem,

vad váltólázzal birkózván a testem.

Mi vár reám, előbb ha tudtam volna,

tán meg se tértem volna otthonomba. -

De írásodból örvendezve látom,

hogy jól van lelkem jobb fele: barátom.