Janus Pannonius: Midőn társai magukkal vitték (Conqueritur, quod se, socii ad lupanar seduxissent Magyar nyelven)
Conqueritur, quod se, socii ad lupanar seduxissent (Latin)Quo me, quo trahitis, mei sodales? Ad foedum, puto, adimus lupanar. Nam quis tam procul hic locus recessit, Post pomoeria sacra, post tot hortos, Cellis vilibus et frequens cathedris? Fucatae quibus insident puellae, Structuris caput arduae superbis, Collo pendula vela gestitantes, Nec pressae teretes sinu manillas. Quidnam hoc? ille manu retractat, Ille amplectitur, hic perosculatur, In cellam praeit ille subsequentem. Ite hinc, ite, malam in crucem, scelesti; Non vos ducere me deambulatum Dixistis, simul ire cum negarem? Hoc me iam indice resciet Guarinus.
|
Midőn társai magukkal vitték (Magyar)Fiúk, hová, ugyan hová cipeltek? Talán biz ám a bordélyházba tartunk? Mi is lehetne más a várfalon túl, ily messze kívül, ennyi kert között, e sokszobáju, pamlagos tanyán? Mindenfelé kifestve lányok ülnek, magasra tornyozott a hajzatuk; csak lenge fátyolok nyakukba vetve, fűző se tartja, nyitva mellük is,- Hát ez mi volt? Az ott, ni, merre nyúlkál? Ez itt ölelget,az be csókolódzik! Amaz meg elvonul mellékszobára, - Hát menjetek csak vesztetekbe, rossz nép! - Még szidtok is: többet se visztek sétálni el!... De én nem is megyek! Tanárunknak bemondom ezt, biz isten!
|