De arbore nimium foecunda (Latin)
Illa ego, quae recto coelum modo vertice adibam Arbor, humum pronis verro cacuminibus. Nec me externa gravant alienae pondera molis, Sed premor infelix, foetibus ipsa meis. Evertere alias cum faevis fulmina flabris, Fertilitas nobis exitiosa venit. Mansissem incolumis, si non foecunda fuissem, Nunc iaceo propriis obruta pignoribus. Nec iam aliud superest, nisi ut atra caesa bipenni, Ingerar ingiferis officiosa focis. Quam nucis est peior mea sors; ego laedor ab ipsis, Fructibus, ob fructus laeditur illa suos. Hac mercede fuit genetrix Agamemnonis uxor, Vel quae celatum, misit in arma, virum. Talia de natis referent si praemia matres, Sacra ubi naturae iura potentis erunt? Scilicet haec ratio est, nolint ut gignere nuptae, Ut medio crescens ventre necetur onus. Dira utinam nostros ussissent frigora flores, Tum, cum prima novo germina vere dedit Aut ubi mox teneris stabam densissima baccis,313 Ventus abortivas diripuisset opes! Praeberem vacuas aestum vitantibus umbras, Maximus hinc platanis conciliatur honos. Vos ego proceri, moneo, pulcherrima trunci Ligna, quibus late brachia longa patent; Pomiferam cultis laudem ne quaerite in hortis, Sit vobis sterili fronde virere satis. Poma gravamen habent, et se gestantibus obsunt, Innocui foliis forma decoris adest. At te qui transis, furcam supponere lapsae Ne pigeat, stratas et relevare comas. Saepe peregrinae fovit clementina dextrae, Tristia cognata vulnera facta manu. Ergo aliquod miseris, fulcimen subiice, ramis Forte quod hinc carpas, cum remeabis, erit. Sic leve, quod portas, sit onus, sic ipse tuorum, Nil unquam possis, de pietate queri!
Feltöltő | Geréb Zsófia |
Kiadó | Tankönyvkiadó |
Az idézet forrása | Janus Pannonius összes munkái / közrebocsátja V. Kovács Sándor ; [ford. Arany János et al.] Bp. : Tankvk., 1987. ISBN 963 17 9418 0 |
Megjelenés ideje | 1987 |
|
A roskadozó gyümölcsfa (Magyar)
Ki égnek szegzett büszke fejjel álltam, most ágaimmal söpröm föld porát. N e m ellenség gyötörte így meg ágam, saját termésem volt ilyen galád. Más fán a villám lángja fut keresztül, nekem termésem lett a végzetem; terhétől minden ágam földre görbül, — volnék meddő, — nem érne sérelem! Hadd sújtson hát tövemre már a fejsze s nem bánom, bár kemence lángja vár! Diófának dióverés a veszte, nekem gyümölcsöm terhe már halál. Klytemnestrát s Eriphylét sajátja, önnön fiúknak kardja verte át. Ha gyermeküktől ez vár az anyákra, természet rendje fenn nem áll tovább: Ügy többé a nő szülni nem kívánna s még méhében megölné magzatát. Bár rügyfakasztó szép tavasz havában elfagytak volna mind virágjaim! Bárcsak gyümölcsöm éretlen korában hullt volna el szeleknek szárnyain! Ó, bárcsak meddő árnyat adna lombom a nyárban tikkadt vándorok körül!... Ti, büszketörzsű, szép fák, óva mondom, melyeknek ága messze szétterül: Ne kívánkozzatok gyümölcsös kertbe; a búja meddő boldogabban él! A termés bajjal jár! Inkább helyette csak ékesség az ártatlan levél. Jöjj vándor, és amely lecsügg a porba, ne rösteld felkarózni ágamat! Idegen kéz nem egyszer orvosolja sebünket, mely rokon kéztől szakadt. — Talán, amelyet istápolsz, az ágon lesz majd gyümölcs, ha újra erre jársz... Legyen könnyű vállad terhe s ne szálljon rossz gyermekek miatt fejedre gyász!
Feltöltő | Geréb Zsófia |
Kiadó | Officina |
Az idézet forrása | Geréb László. A Duna mellől / Janus Pannonius ; magyarul Geréb László. - Budapest : Officina, [1940]. - 115, [5] p. ; 20 cm. - (A La Fontaine Irodalmi társaság könyve) - http://mek.oszk.hu |
Könyvoldal (tól–ig) | 102-103. |
Megjelenés ideje | 1940 |
|