Janus Pannonius: Úgyszintén Orsolya mindzsójáról (De eadem (Taenarias videor fauces ...) Magyar nyelven)

Taenarias videor fauces, alta ostia Ditis
Ingressus, quoties, Ursula, te futuo;
Tam patet ingvinei siquidem descensus Averni;
Sed revocare gradum plurimus inde labor.
Nam quanto pressi magis, hoc magis atra vorago
Panditur, et late cedit inane Chaos,
Quod caperet teneri, coëuntia semina, mundi,
Quo possent atomi pervolitare leves.
Nec tantum penem, sed testes, ilia, lumbos
Devorat, ac pariter brachia, crura, caput.
Pridem me trepidi, planta eduxere, ministri,
Tractus ab Alcida Cacus ut ante fuit.
Desine iam miseros, Erebo deducere manes,
Amplius hic barathrum, Pliade nate, patet.

Mintha Dis isten öles kapuján lépnék be, a holtak
országába, midőn, Orsolya, rád feszülök:
annyira bő és tág al-táji világod előttem.
Vissza viszont onnét már kutya-terhes az út.
Mélyebben dúrom –, mélyebben nyílik a mélység,
s körben-körben széttárul a káoszi űr.
Képes lenne, bizony, befogadni a féfimagot mind,
röpködhetnének bent – lebegő atomok.
Nemcsak a vesszőt, lám, a herét, ágyékot, az alhast
és a kezet, lábat, sőt fejet is lenyeli.
Régen még remegő két térdem napra segített,
mint a lopós Cacust Herkules indulata.
Eztán már ne vezesd, Hermés, Erebusba a síri
árnyakat: itt ez a lyuk, több hely akad nekik itt.