Janus Pannonius: Névváltoztatásáról (De immutatione sui nominis Magyar nyelven)

Joannes fueram, Janum quem pagina dicit,

Admonitum ne te, lector amice, neges.

Non ego per fastum sprevi tam nobile nomen,

Quo nullum toto clarius orbe sonat.

Compulit invitum mutare vocabula, cum me

Lavit in Aonio, flava Thalia, lacu.

Feltöltő	Kóber György
Az idézet forrása	www.mek.oszk.hu

János volt a nevem. A változás

nem gőgből történt, sem azért, mert több paraszt

nevezte így fiát, mint király.

Kitágult a világ és minden más alakot öltött.

Kezdet és vég istene-ördöge: Janus,

a kettős arcú lett a névadóm.

Dialektikája inkább mérvadó,

mint „Isten kegyelme” − egy költőnek ez kevés.

De hát kevés egyetlen isten és

ha még mélyebben belégondolok:

csak én bírok versemnek hőse lenni,

s csupán kellékek, stiláris statiszták

Janus, Jupiter, Jahve vagy Moloch.

Feltöltő	Geréb Zsófia
Az idézet forrása	A ringyó és a király