Janus Pannonius: Töredék (Fragmentum Magyar nyelven)

Magna fuere quidem, et quae ullis promittere votis,
    Vel quamvis avidus non foret ausus homo.
At quantum est minimo totum se immittere pani,
    Et magnum exiguo claudere in orbe Deum?
Quantum est, se nobis totum praebere fruendum,
    Et tamen a toto comminuisse nihil?
Cum dedit illa quidem, vicit sua munera Christus,
    Cum dat se, donis vincitur ipse suis.
O amor, o pietas! post omnia se dedit ipsum,
    Qui se iam dederat, plus dare quid poterat?

Tán nem e földre való csoda volt? Amiket megigért, mind, -
    most közülünk kicsoda merné, bármi merész?
Itt lakozik kenyerünkben azóta, beteljesitette:
    rejtez az Isten, a Nagy! ily kicsi csillagon is.
Teste s lelke miénk, odanyújtja akárha az étket,
    osztja magát, de sosem érzene lénye hiányt.
Osztja magát Krisztus, betakar sebe győzedelemmel,
    osztja legyőzve magát, osztja csak azt, mi övé
szerte de széjjel, a legfőbb Jó, szeret mindeneken túl
    és maradéktalanul szét így osztja magát.