Janus Pannonius: Galeotto Marzio zarándoklásáról (Galeotti peregrinationem irridet Magyar nyelven)
Galeotti peregrinationem irridet (Latin)Cur et tu, rogo, cur, poeta cum sis, Parnasi tamen arce derelicta, Cum capsa, Galeotte, cum bacillo, Romanam peregrinus is in urbem? Hoc plebs credula gentium exterarum, Hoc larvas solitum timere vulgus, Hoc turbae faciant hypocritarum. Tu senti mihi, quod putavit olim Vafri callidus Euathli magister, Aut Divum Theodorus abnegator, Vel sectae pater ille delicatae, Summum qui statuit malum dolorem. Sin devotio iam beata cordi est, Si torto iuvat ambulare collo, Cuncta et credere, quae dies per omnes Rauca praedicat altus e cathedra Albertus pater et loquax Rubertus, Gaudens lacrymulis anicularum; Dilectis, age, dic valere Musis, Sacras rumpe fides, et alma Phoebi Claudo carmina da fabro Deorum. Nemo religiosus et poeta est.
|
Galeotto Marzio zarándoklásáról (Magyar)Költő létedre, ó, miért, miért, hogy cserbenhagytad Pamassusnak ormát és felszerelve bottal és iszákkal zarándokolsz Rómába, Marzióm? Külföldiek hiszékeny csőcseléke, az agyrémektől rettegő tömeg, az álszent had csak hadd csinálja ezt. Te valljad azt, mit vallott hajdanán Protagoras, a bölcseszü tudós, Theodorus, ki nem hitt istenekben s az élvezetnek atyja, Epikur, ki azt tanítja, legfőbb rossz: a kín. - De hogyha tán alázat szállt szívedbe s lecsüngő fejjel vonz a búcsújárás, mindent hiszel, mit prédikál naponta s magas szószékéről alárikácsol Albert páter s a szószátyár Robertó, vénasszonyoknak könnyeit vadászva: Hát akkor mondj a Múzsa-hadnak búcsút, törd össze lantodat; Phoebus dalát bízd Vulkánnak kovács-pöröly szavára: Mert jámbor ember költő nem lehet!
|