Janus Pannonius: Kigúnyolja Galeotto zarándoklását (Galeotti peregrinationem irridet Magyar nyelven)

Cur et tu, rogo, cur, poeta cum sis,

Parnasi tamen arce derelicta,

Cum capsa, Galeotte, cum bacillo,

Romanam peregrinus is in urbem?

Hoc plebs credula gentium exterarum,

Hoc larvas solitum timere vulgus,

Hoc turbae faciant hypocritarum.

Tu senti mihi, quod putavit olim

Vafri callidus Euathli magister,

Aut Divum Theodorus abnegator,

Vel sectae pater ille delicatae,

Summum qui statuit malum dolorem.

Sin devotio iam beata cordi est,

Si torto iuvat ambulare collo,

Cuncta et credere, quae dies per omnes

Rauca praedicat altus e cathedra

Albertus pater et loquax Rubertus,

Gaudens lacrymulis anicularum;

Dilectis, age, dic valere Musis,

Sacras rumpe fides, et alma Phoebi

Claudo carmina da fabro Deorum.

Nemo religiosus et poeta est.

Mondd, miért, ha poéta vagy, miért hogy

Parnasszus magasát elhagyva, immár

Bottal - ó, Galeotto - és iszákkal

Mégy Rómába te is zarándoklatra?

Külföld zagyva, hiszékeny csőcseléke

És kísértetek-űzte balga népség

És álszent sokaság csinálja mindezt!

Valld te azt, mit az oly furfangos ifjú

Euathlos nagyeszű tanára tartott,

S istenek tagadója, Theodorosz,

És az élvezeteknek atyja is, ki

Legfőbb rossznak a szenvedést találta.

Ám ha elragadott az ájtatosság

S ferde nyakkal akarsz zarándokolni,

És ha mind hiszed azt, amit naponta

Szószékről prédikál recsegve páter

Alberto s az a szókelep Roberto,

Csöpp, vénasszonyi könnyeket vadászva,

Múzsáktól, nosza, végy örökre búcsút,

Törd szét lantod, Apolló énekét meg

Vesd a sánta kovács-istennek akkor,

Mert hívő soha nem lehet poéta.