Janus Pannonius: Ugyanarra a Lúciára (In Luciam eandem Magyar nyelven)

Dum iuvenes poppysma rogant, tu, Lucia, nasum
   Inspicis, et quantum prominet ille, notas.
Hoc perpendiculo virgas metire viriles,
   Hic tibi pro palmo est scilicet, et cubito.
Si placuit nasus, placet illico mentula, amantis,
   Nec plus blanditiis addita dona valent.
Nil iam in te, lenone opus est, nil arte magistra,
   Lenonis vires nasus et artis habet.
Nec nisi nasatus tecum decumbit adulter,
   Ut iam ego me fieri rhinocerota velim.
Lucia, crede mihi, multum prognostica fallunt,
   In me nam certe regula vana tua est.

Lúcia, hogyha legény füttyent, mért nézed az orrát,
   S méregeted, hogy az orr mennyire nagy s meredek?
Hímnél ezzel a mércével méred te a vesszőt,
   Orr a te mértéked, tudjuk: a rőf, az arasz.
Hogyha az orr tetszik, tetszik tüstént vele más is,
   Küldhet ajándékot, ámde az orr becsesebb.
Nincs szükség se kerítőnőre, se közvetitőre,
   Téged az orr csábít, orrnak a csábereje.
Nem fekhet le veled más, csak pompás tülökorrú,
   Lennék orrszarvú én bizony éppen ezért.
Lucia, csalnak e jósjelek, egy próbád ha velem lesz,
   Meglátod magad is, mennyire rossz e szabály.
l