Janus Pannonius: Optat coitum puellae

Agnes, da mihi, quod tuo marito;
Quodsi des, tamen inde nil peribit.
Ambos quod pariter datum iuvabit,
Ad quod vos opifex Deus creavit,
Quodsi non foret, unde gigneremur?
Quod mater tua si patri negasset,
Nec tu nata fores, tui nec isti,
Qui me urunt facius suis ocelli.
Semper quod dare feminae potestis,
Semper sumere quod viri nequimus.
Quod praesens placet, urit affuturum.
Nec triste est, nisi quando non habetur.
Quod terram replet, et profunda ponti,
Quo iucundius esse nil putatur.
Primo quod dare virgines recusant,
Aeternum dare deinde concupiscunt,
Quod dat Iuno Iovi, Venus Gradivo,
Quod mortalibus et Deae dederunt.
Quod tu si dederis, lucrum assequeris,
Quod si non dederis, diu dolebis.
Respondet nihil, ergo iam negavit,
Sed ridet tamen, ergo iam spopondit.

Add nékem, Ágnes, azt, mit adsz uradnak,
hisz bárhogy adsz belőle, hijja nem lesz.
Javallja még az is, megadd nekem, hogy
az Alkotó, az isten erre rendelt:
Ha nem lehetne ez, mi mód születnénk?
Anyád is ezt megadta jó apádnak, nem is jöhetsz világra máskülönben,
se két szemed, melynek tüzétöl égek.
Amit ti, nők megadni egyre tudtok,
de férfiak, mi egyre mégse győzünk, tetszik ma is, tüzelni fog jövőben;
ez úgy a bús csupán, ha nincs belőle.
A föld, a tenger árja tőle népes;
mondják, nagyobb gyönyört nem ád az élet.
Ettől előbb a szüzek elriadnak,
utóbb örökké adni vágyakoznak.
Junó Zeusznak és Aréja Marsnak,
de embereknek égi nők is adják,
Megadd te is, haszonnal úgy gyarapszol,
s busulsz soká bizony, ha meg nem adnád.-
Nincs semmi válasz? Ejnye, megtagadja!
Mosolyra kél? Ez szinte már igéret.