Martialis, Marcus Valerius: Epistula de epigrammate

Spero me secutum in libellis meis tale temperamentum, ut de illis queri non possit quisquis de se bene senserit, cum salva infimarum quoque personarum reverentia ludant; quae adeo antiquis auctoribus defuit, ut nominibus non tantum veris abusi sint, sed et magnis. Mihi fama vilius constet et probetur in me novissimum ingenium. Absit a iocorum nostrorum simplicitate malignus interpres nec epigrammata mea scribat: inprobe facit qui in alieno libro ingeniosus est. Lascivam verborum veritatem, id est epigrammaton linguam, excusarem, si meum esset exemplum: sic scribit Catullus, sic Marsus, sic Pedo, sic Gaetulicus, sic quicumque perlegitur. Si quis tamen tam ambitiose tristis est, ut apud illum in nulla pagina latine loqui fas sit, potest epistula vel potius titulo contentus esse. Epigrammata illis scribuntur, qui solent spectare Florales. Non intret Cato theatrum meum, aut si intraverit, spectet. Videor mihi meo iure facturus, si epistulam versibus clusero:



Nosses iocosae dulce cum sacrum Florae
Festosquae lusus et licentiam volgi,
Cur in theatrum, Cato severe, venisti?
An ideo tantum veneras, ut exires?

Remélem, hogy sikerült megvalósítanom a könyveimben olyan önmérsékletet, hogy nem panaszkodhat rájuk senki, aki józanul gondolkodik, hiszen az alantas személyek becsének mibenlétével egészséges felfogással játszadoznak, ami egyébként annyira hiányzott a régi szerzőkből, hogy visszaéltek a nevekkel, nem csupán valódi nevekkel, hanem nagy nevekkel is. Nekem nem kell a feltűnő hírnév, elég, ha elismerik bennem a kibontakozó tehetséget. Legyen távol a rosszindulatú magyarázó tréfáimnak egyszerűségétől, és ne írja át az én epigrammáimat: gonoszt művel az, aki más könyvében fitogtatja a tehetségét. Ha az én epigrammám lenne az első példa, úgy a szavak csintalan igazságáért elnézést kérnék, de így ír Catullus, így Marsus, így Pedo, így Gaetulicus, és mindazok, akiket olvashatunk. Ha valaki mégis oly mogorva álszent, hogy nála egy oldalon sem tanácsos megszólalni latinul, az elégedjen meg ezzel a levéllel, vagy csupán a címével. Az epigramma azoknak való műfaj, akik kedvelik a Virágkarnevált. Tehát: ne térjen be Cato az én színházamba, de ha betért, akkor figyeljen! Úgy vélem, jogos a "két pont", ha levelemet eme versikével zárom:


Ha ismerted tényleg Flora szentélyét,
Ünnepét, játékát és a nép csúnya száját,
A színházba, morcos Cato, mért jöttél?
Csak nem azért tán, hogy mégis kihátrálj?