Phaedrus, Gaius Iulius: A farkas és a bárány (Lupus et agnus Magyar nyelven)

Ad rivum eundem lupus et agnus venerant,
siti compulsi. Superior stabat lupus,
longeque inferior agnus. Tunc fauce improba
latro incitatus iurgii causam intulit;
'Cur' inquit 'turbulentam fecisti mihi
aquam bibenti?' Laniger contra timens
'Qui possum, quaeso, facere quod quereris, lupe?
A te decurrit ad meos haustus liquor'.
Repulsus ille veritatis viribus
'Ante hos sex menses male' ait 'dixisti mihi'.
Respondit agnus 'Equidem natus non eram'.
'Pater hercle tuus' ille inquit 'male dixit mihi';
atque ita correptum lacerat iniusta nece.
Haec propter illos scripta est homines fabula
qui fictis causis innocentes opprimunt.

A farkas és a bárány szomját oltani
egy patakpartra ment. A farkas fent ivott,
a bárány vízfolyás iránt. A gonosz torok
kötözködésre tüzelte az ordas állatot:
„Miért zavarod fel, hé, te ott, a vizet nekem?
Iszok, nem látod?” Így felelt az ifju kos
remegve: „Hogy’ tehetném én azt, farkasom?
Mit én iszom, nem folyt az hozzád fölfelé.”
Jó érv ez, ellenében nincs mit mondani.
„Pocskondiáztál hát engem fél éve te!”
A bárány mond: „Még nem is éltem akkor én.”
„Úgy, Herculesre, apád volt az a szemtelen!”
Ezzel faldosni kezdte s egészen felfalá.
Afféle emberekről szól e tanmese,
koholt vádakkal kik gyötörnek másokat.