Phaedrus, Gaius Iulius: Ranae ad Solem

Vicini furis celebres vidit nuptias
Aesopus, et continuo narrare incipit -
Uxorem quondam Sol cum vellet ducere,
clamorem ranae sustulere ad sidera.
Convicio permotus quaerit Iuppiter
causam querellae. Quaedam tum stagni incola
'Nunc' inquit 'omnes unus exurit lacus,
cogitque miseras arida sede emori.
Quidnam futurum est si crearit liberos?'

Enyveskezűnek esküvőjét látva meg
Aesopus, ő rögvest egy ily mesét szavalt:
Már-már megnősült volna, hajdanán, a Nap,
De felkiált a békanép, s a mennyekig!
Kuruttyolástól megzavarva Juppiter
Kérdé, mi van. S felszólal egy mocsárlakó:
„Most egymagában szárogat ki jó tavat,
És így hevíti lakhatatlanná tavunk.
Mi lesz, ha még hozzánemez gyermekhadat?”