de Celano, Thomas: Az ítélet napjáról (Dies irae Magyar nyelven)

Dies iræ! dies illa
Solvet sæclum in favilla:
Teste David cum Sibylla!

Quantus tremor est futurus,
Quando iudex est venturus,
Cuncta stricte discussurus!

Tuba, mirum spargens sonum
Per sepulchra regionum,
Coget omnes ante thronum.

Mors stupebit, et natura,
Cum resurget creatura,
Iudicanti responsura.

Liber scriptus proferetur,
In quo totum continetur,
Unde mundus iudicetur.

Iudex ergo cum sedebit,
Quidquid latet, apparebit:
Nil inultum remanebit.

Quid sum miser tunc dicturus?
Quem patronum rogaturus,
Quum vix iustus sit securus?

Rex tremendæ maiestatis,
Qui salvandos salvas gratis,
Salva me, fons pietatis.

Recordare, Iesu pie!
Quod sum causa tuæ viæ:
Ne me perdas illa die.

Quærens me, sedisti lassus:
Redemisti Crucem passus:
Tantus labor non sit cassus.

Iuste iudex ultionis!
Donum fac remissionis
Ante diem rationis.

Ingemisco, tamquam reus:
Culpa rubet vultus meus:
Supplicanti parce, Deus!

Qui Mariam absolvisti,
Et latronem exaudisti,
Mihi quoque spem dedisti.

Preces meæ non sunt dignæ:
Sed tu bonus fac benigne,
Ne perenni cremer igne.

Inter oves locum præsta,
Et ab hoedis me sequestra,
Statuens in parte dextra.

Confutatis maledictis,
Flammis acribus addictis:
Voca me cum benedictis.

Oro supplex et acclinis,
Cor contritum quasi cinis:
Gere curam mei finis.
+
Lacrimosa dies illa,
qua resurget ex favilla
iudicandus homo reus.

Huic ergo parce, Deus:
Pie Jesu Domine,
dona eis requiem. Amen.

Ama napon harag ébred,
Tűzzel jön a végítélet,
Mit Dávid s Szibilla írt meg.

Mennyi félelem reszket majd,
Ha a bíró mérni a jajt
Eljön és nagy számvetést tart.

Egy trombita csodák hangján
Megzendül a sírok hantján,
Égi trónhoz hívogatván.

Idő és Halál megállnak,
Mert aki por, mind feltámad
Vallani a bírájának.

Írott könyv lapjai nyílnak,
Amire mindent felírtak,
Miből törvényeket hívnak.

Ha a bíró székébe ül,
A rejtett bűn előkerül,
Mi maradna büntetlenül.

Mit mondjak én szerencsétlen,
Védőmnek kit hívjak éppen,
Mikor az igaz is szégyen?

Királyok roppant királya,
Ki a jóknak megváltása,
Ments meg irgalom forrása!

Kegyes Jézus, ne felejts el,
Kiért jöttél kegyelmeddel,
Ama napon ne veszejts el!

Ha már értem leomolva
Felszögeztek váltságomra:
Oly sok munkád kárba hullna!

Szent bosszú igaz Bírája,
Itt vagyok kegyelmed várva
A számadás előtt állva.

Fuldoklok vádlottként éppen,
Ég az arcomon a szégyen,
Uram, az irgalmad kérem!

Magdalénát föloldoztad,
A latrot is meghallgattad,
Nekem meg a reményt adtad.

Méltatlan az én kérésem,
Mégis, jóként bánj csak vélem,
Lelkem ne a tűzben égjen!

Báránykáid közé rakjál,
A bakoktól elválasszál,
Jobb oldaladra állítsál!

Ha az átkok elnyomattak
Lángjában a kárhozatnak,
Hívj oda, hol a jók vannak!

Esdekelek megroggyanva,
Hamuhodik szívem hamva,
Ne hagyj végemben magamra!