Binkis, Kazys: Iróasztalánál összegyűlt (Išsirikiavo senatvė Magyar nyelven)

Išsirikiavo senatvė už rašomo stalo
Ir taškosi rašalo jūromis.
O prieaugliai klusnūs už durų šąla
Ir laukia, kantrybe šarvuoti, de jure.

Ne mums pataikauti nabašninkų manijai
Ir svarstyt poezijos mirusius atomus.
Metam "sudiev" sušukuotai kompanijai
Ir žengiam jauni į gyvenimo platumas.

Kam nenubodo su mūzoms laižytis,
Teverda tas lyriką.
O mums pasaulis daiktais pražydęs
Širdyse mirga.

Tai ne menas čiauškėti putpele,
Ir gulbes ir meilę seilinti rašalu.
Imame žodį ir koja, kaip futbolą
Sviedžiame kur į dangaus pašalį.

Nueisim į gudą, į lenką ar vokietį:
"Lietuviško šieno norit pauostyt?"
Ir kad ir kažin kaip gudrūs ar mokyti
Puola visoms keturioms glostyt.

Kai žemė plati apsikaišiusi žalionims,
Kaip čia kirmysi už stalo?
Einam, užmiršę visokius velnius,
Ir patenkinti visi be galo.

Iróasztalánál összegyűlt a vénje,
Tenger tinta freccsen.
Engedelmes ifjak ajtó mögött, félve,
Türelmesen várnak, de jure: fegyverben.

Nem kell nekünk többé holtak mániája,
Poézis holt atomjai! Végre
Beintünk a kinyalt díszkompániának,
Mi, ifjak, kiléptünk az élet terére.

Aki a múzsákkal-nyalakvást kivánja,
Kotyvassza líráját.
De a mi szívünkben már a dolgok fája
Villantja virágát.

Fürjként pityerészni, szerelmet és hattyút
Tintával nyálazni: az ugyan miféle
Művészet? A szót, e futball-labdát, fogjuk
S vágjuk valahová az ég térfelére.

Kérdezz fehéroroszt, lengyelt vagy németet:
„Akarsz-e szagolni litván szénát, bátya?"
Meglásd: bármi okos, bármi tanult lehet,
Mind rohan mezítláb e símogatásra.

Mikor e széles föld zöldet fon magára,
Hogy is rohadhatnál ott az asztal mellett?
Gyere, köpj egy jót az összes nyavalyákra,
Légy már elégedett, feszítsd ki a melled!