Brazdžionis, Bernardas: Melas

Kažkas tarė: šis pasaulis serga ... - Melas! -
Netikėjau. - Ne! Ne! Ne! - šaukiau.
O kasnakt jis blaškėsi išbalęs
ir kasdien vaitojo vis, klaikiau.

Kažkas tarė: mūsų žemė miršta ... - Melas! -
Netikėjau. - Ne! Negali būt...
O nuo šiaurės ligi pietų ilgiausias kelias
buvo kelias vien juodų grabų ...

Kažkas tarė: mūsų saulė gęsta ... - Melas! -
Netikėjau. - Ne, tai netiesa.
O viršum visų laukų regiu, kaip puola
kaip baisi gelmė - tamsa.

 
1938.V.22

Azt mondják, a földet kór emészti... - Hazugság! -
Nem hiszem, s kiáltom: Nem! Nem! Nem!
S fakón forog minden éjszakán át,
s hörgésében nől a gyötrelem.

Azt mondják, a föld hamar bevégzi... - Hazugság! -
Nem hiszem, e beszéd képtelen!
Mégis: északról a délnek útját
jelző sírok sora végtelen.

Azt mondják, a nap is ki fog égni... - Hazugság! -
Nem hiszem, nem igaz, nincs ilyen!
S látom: a földekre mély odút tát,
s lecsap a sötétség hirtelen.