Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Donelaitis, Kristijonas: Bundás a vásáron (Rudikis jomarkininks Magyar nyelven)

Donelaitis, Kristijonas portréja
Tandori Dezső portréja

Vissza a fordító lapjára

Rudikis jomarkininks (Litván)

Rudikis kartą slaptoms į turgų bėgo medžioti.
Bet tas glūpas daikts, niekados ant turgaus nebuvęs,
Mislijo, kad tada dovanai tavorą parduoda
Ir taip jau šunis visus meilingai penėja.
Taip bemislydams drąsa į miestą įbėgo
Ir tarp kromininkų ir kupčių greitai nulindo,
Lygiai kaip svečias koks į česnį viežlybai kviestas.
Bet dabokit tiktai, kaip jam dyvinai pasidarė.
Jis pasidrąsino į kupčiaus būdą įkopti,
Dingodams durnai, kad ponų valgiai skaniausi;
O jam taip drąsiai į kromo būdą bekopant
Kupčius su mastu taipo per nugarą davė,
Kad jis bekaukdams nuo trepų dvilinks nupuolė.
Bet netoli taip jau ant turgaus kurpius sėdėjo
Ir šikšninį visiems, kaip pratęs, siūlijo kromą.
Štai ir šuo slaptoms nutvėrė porą sopagų,
Mislydams, kur šikšna, ten ir mėsa bus padėta.
Bet ir čia su kucium taip per sprandą jis gavo,
Kad bevaitodamas pas bekėrės būdą nušoko.
Bet taip jau ir čia su pagaliu gavo per strėnas,
Kad šlubuodams vos iš vietos išeiti galėjo.
O tiktai negana dar jam čestavojimo buvo;
Jis pasidrąsino glūpai mėsininką lankyti,
Mislydams, kad ben ten rasi kokį žarngalį gausiąs.
Taip betykodams nasrus jau gatavus laižo
Ir kaip koks vagis artyn pagriebti vis slenka.
Bet mėsininks, tai vis gerai iš tolo matydams.
Jam bešokant jau, nukirto uodegą visą.
Taip čestavots jisai iš turgaus vėlei pargrįžo
Ir česnies dyvinos bei turgaus tankiai minėjo.

Tu išpliekts vagie, girdėk, ką pasaka sako!
Rudikį, kaip girdi, ant turgaus laikė per vagį
Ir visur vertai kaip glūpą narą nupliekė.
Bet kas kalts, sakyk, kam ima svetimą turtą?
Rods tiesa, glūps šuo, ar būtų didis ar mažas.
Proto netur, dėl to nereik jam grieką rokuoti;
Ale žmogus smarkus, kitiems iškadą darydams,
Ans razbaininks, ans klastorius budelio vertas,
Toks žmogus, sakau, nupelno grieką ir galges.
Bet dar ir daugiaus iš mūsų pasakos imkis.
Šuo glūpai, kaip naras koks, į turgų nubėgo
Ir drąsiai, be proto, tuo išsižiojęs nutvėrė,
Dingodams, kad jo visur jau ėdesiai laukia.
Ar geriaus tūls slunkius, žmogišką protą turėdams,
Ar geriaus, sakau, kaip šitas rudikis elgias?
Daug yra valkatų, kurie be darbo maitinas
Ir kampuos belindodami tikt gatavo griebia.
Eik, tinginy, eik dirbt, pelnykis viežlybai duoną
Ir, ką pats pelnei, laikyk per savo dalyką.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://lt.wikisource.org

Bundás a vásáron (Magyar)

Egyszer a Bundás elsuttyant a piacra vadászni.
Ám az az ostoba jószág, mert hogy még sose járt ott,
Azt gondolta a portékákról: ingyen ajándék,
És a kutyákat megkínálják nyomban ebéddel.
Ily szent hitben szedte a lábát, hívta a város;
Ott a kupechad s kalmárnép közt úgy süri-forgott,
Mint lakomára jeles mód instáltatva a vendég.
Pillogtok majd, hallván, rémség ott mi szakadt rá!
Kezdte kupecbódéval a balgatag eb. Bekukucskált,
Gondolván, finom úr-eledelnél ízletesebb nincs;
Így surrant be merészen a kalmárhoz; nosza, az meg
Kapta a boldog-végü rudat, s tángált kutyahátat,
És a szegény jámbor nyöszörögve gurult le a lépcsőn.
Ott a közelben ücsörgött boltos-széken a varga,
Es bőr portékáit kínálgatta szokott mód.
Bundás egy pár csizmát elcsent tőle titokban,
Azt gondolta: ahol bőr van, tán hús is akad még.
Hát nem a vessző koppant rögvest árva kobakján?
Ugrott nyomban rettentő nyüszítéssel a pékhez,
S ott is, lám, úgy oldalt-billentette a botvég,
Hogy belesántult; így vánszorgott, húzta a lábát.
S mintha e vendéglátást még most is kevesellné,
Ment buta fejjel a mészároshoz látogatóba,
Csipp-csupp csontvég hátha akad neki ott, ízelítő.
Így őszinte reménnyel kaffogtatta pofáját,
S jó tolvajhoz amint illik, lopakodva közelgett,
Csakhogy a hentes résen volt, meglátta időben,
Hozzáugrott s tőből elmetszette a farkát.
Vásár-vendégségből hát így tért haza Bundás,
Így a piac komor emlék lőn botor ebkoponyában.

Megtépázott tolvaj, halld, mi is itt a tanulság!
Ládd, a piac-nép gazfickónak vélte a Bundást;
Eltángálták illőn, mint a libát, a butácskát.
Ám a kutyának, ily ostoba lévén apraja-nagyja,
Bűnül nem kell felrónunk, bármit botorul tesz.
Hitvány ember hogyha okoz kárt földi javakban
Rablóként, klastrom-hóhérként: már az ilyet csak
Fel kell húzni bitóra, gyalázata címereképpen!
Ám e meséből még többet hámoz ki a bölcs: az
Ostoba eb, lám, mint a süket fajd ront a piacra,
Ész nélkül, nagy bátran kaffogtatva pofáját,
Azt hiszi, várják mindenek épp őt ingyenebéddel.
Ó, de különb-e az embereszű tunya semmirekellő
Élete-módja? A Bundásénál jobb-e, dicsőbb-e?
Hány akad ily munkátlan-dúska, mihaszna ripők-fatty!
Kuckóban kuporog, les, hátha rabolhat a készből.
Lódulj, lusta! no, illőn szolgáld meg napi jussod,
S csak jogosan szerzett eledelt böffentsen a bendőd.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaT. D.

minimap