Mačernis, Vytautas: Ősz van. A vágy virágja rőt… (Ruduo. Jau ilgesio gėlė… Magyar nyelven)

Ruduo. Jau ilgesio gėlė
Auksiniais lapų tonais žydi,
Kaip paskutinis vasaros sudie
Prieš atsisveikinimą didį.

O melsvuma dangaus švelni,
Liūdna kaip Dieviškasis Niekas,
Neradusioj kažko širdy
Kaip atminimas lieka.

Dabar kiekvienas daiktas
Nurodo Begalinį.
Kūrybos metas baigtas.

Lengviau pulsuoja jau visi šaltiniai.
Tik žydi ilgesio gėlė.
Ir vėjas dvelkia kvepiančiu sudie.

 
Šarnelė, 1943.X.2

Ősz van. A vágy virágja rőt
Levél-aranylás lett megint.
A nagy búcsúzkodás előtt
A nyár istenhozzádot int.

Ó, gyengéd lazúr égi íven!
Szomorú, te! Isteni Senki;
Te fellelhetetlen a szívben;
Emlék, mely önmagát jelenti.

Most mindennek, ami él vagy nem él,
Végtelen jelentése van.
A teremtés ideje véget ér.

Lüktetnek a források finoman...
Már csak a vágy virít: a föld
Istenhozzád-illata. Szél süvölt.