Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Maironis : Trakai vára (Trakų pilis Magyar nyelven)

Maironis  portréja

Trakų pilis (Litván)

Pelėsiais ir kerpe apaugus aukštai
Trakų štai garbinga pilis!
Jos aukštus valdovus užmigdė kapai,
O ji tebestovi dar vis.
Bet amžiai bėga, ir griūvančios sienos
Kas dieną nyksta, apleistos ir vienos!..

Kai vėjas pakyla ir drumzdžias vanduo,
Ir ežeras veržias platyn, -
Banga gena bangą, ir bokšto akmuo
Paplautas nuvirsta žemyn.
Taip griūva sienos, liūdnesnės kas dieną,
Graudindamos jautrią širdį ne vieną.

Pilis! Tu tiek amžių praleidai garsiai!
Ir tiek mums davei milžinų!
Tu Vytauto didžio galybę matei,
Kad jojo tarp savo pulkų!
Kur tavo galia, garsi palikimais?
Kur ta senovė, brangi atminimais?

Nutilusios sienos, apleistos visų,
Be sargo, ginklų, be žmogaus!
Kiek primenat jūs man brangiausių laikų
Ant vieškelio amžių plataus!
Laikai brangiausi! Ar mums dar sugrįšte?
Ar vien minėsme kaip savo jaunystę?

Kada tik keliu važiavau pro Trakus,
Man verkė iš skausmo širdis;
Gaili ašarėlė beplovė skruostus
Ir mėlynas temdė akis!
Ir veltui dvasią raminti norėjau,
Aplinkui vien tamsią naktį regėjau.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://lt.wikisource.org/wiki

Trakai vára (Magyar)

Penész- s mohaszín falorom magasul,
Dicső Trakaí, honi vár!
A sír fejedelmi palástra borul,
A vár csodamód ma is áll.
Falak düledeznek, enyészik a kő,
Rohannak az évek, elszáll az idő!...

Ha támad a szél, a tavon ha suhan,
Sziszegve morajlik a tó -
Tarajlik a mély odalenn habosan,
Egy bástya a mélybe omolt.
Így romlik a vár, csupaszulva üzen,
És érzi a szív, hogy a rom mit üzen.

Megélt ez a vár lobogós korokat!
Hány hős állhatott a fokán!
Hatalmat emelt Vytautas, a Nagy,
Fejedelmi léte során!
Mondjátok-e, ősi hatalma erő?
Volt hősi korunk, a jövőnk temető?

Gazdája e büszke falaknak a csönd,
Letűntek a fegyveresek!        .
De nékem idézitek áldva időnk,
Mit látott egy évezred!
Hős századainkra omolt-e múlt?
S úgy éltet az emlék, mint ifjút a bú?

Midőn Trakaínak erődje fogad,
Fájón dobog ott a szivem,
Orcámra a könnyek egy cseppje fakad,
Kék ködbe borul a szemem!
Vigasztalanul gyötör engem a bú,
Köröttem az éj ma sötét, szomorú.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaK. I.

Kapcsolódó videók


minimap