Maironis : Užmigo žemė

Užmigo žemė. Tik dangaus
Negęsta akys sidabrinės,
Ir sparnas miego malonaus
Nemigdo tik jaunos krūtinės.

Neužmigdys naktis žvaigždės,
Nenuramins širdis troškimų;
Dvasia ko ieško, kas atspės,
Kai skęsta ji tarp atminimų!

Aušra saulėtekio nušvis,
Ir užsimerks nakties šviesybės;
Neras tik atilsio širdis:
Viltis nežvelgs į jos gilybes!...

A föld alszik. De fönn kinyílt
Ezüstszínű szeme az égnek,
Az édes álom elrepít,
De ifjút emel föl csak élet.

A csillagéj ma csak mereng,
A szív vágyát fölszabadítja:
Száguld a lélek, mit keres,
Midőn az emlék elborítja!

A hajnaltűz ha föllobog,
Hamvasztja csóváját az éjnek,
A szív, a szívünk még dobog:
Tárnáit féli a reménynek!...