Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Marcinkevičius, Justinas: Tik dabar supratau…

Marcinkevičius, Justinas portréja

Tik dabar supratau… (Litván)

Tik dabar supratau,
kad mes jau nebūsim kitokie,
kad juokingi, keisti,
geri ir pikti – ligi galo;
kad jau taip ir gyvensim:
ko išmokę, ko neišmokę,
tiktai neatleisime tiems,
kurie netesėjo – apgavo.

Neatleisime sau,
neatėjusiems į pasimatymą
su istorija ir su laiku,
išdavusiems amžių ir kartą.
Reikia teisti save-
geriausiai pažįstamą artimą,
pripažinti save
už amžių ir kartą – kaltą.

O, kaip skauda jausmai,
nuo aistrų smulkių įsitempę,
nepakėlę širdies
lig audrų ir perkūnijų zonos!
O, kaip dega delnai,
neveiklumo dėme susitepę,
dreba pirštai – kaip dantys,
įsikirtę į duoną!

Ir sakau sau: žmogau,
tu buvai ir esi arti saulės,
buvai apšviestas
lygiai tiek pat, kiek užtamsintas.
Iš gyvenimo
tartum iš atviro teismo salės
išeisi nepasmerktas,
bet ir neišteisintas.

Kol žinai, kad esi,
dar gali būti geras ir piktas:
laiko duota po lygiai
visiems – ir doriems, ir niekšams.
Jei buvai – tai jau niekad nebūk
nei parduotas, nei pirktas.
Būk kaip oras: jis vienas
priklauso visiems ir niekam.

 
1966



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.martens.lt

Csak most értettem meg… (Magyar)

Csak most értettem meg, mi már
soha nem változunk,
vagyunk halálunkig, ha kell, különcök,
nevetségesek, jók és rosszak;
így élünk: örökké lesz, amit
tudunk, s lesz, amit nem tudunk,
s csak azoknak nincs bocsánatunk,
akik becsaptak.

Nem bocsájtjuk meg önmagunknak,
hogy nem mentünk el találkozóra
a történelemmel s a korral
- árulói egy évszázadnak s nemzedéknek!
Önmagunk - legjobb ismerősünk
felett ítélünk újra meg újra.
„Nemzedékében, századában
bűnös!" így hangzik az itélet.

Ó, fáj, ha szenvedélyünk
korcs indulat korbácsolja
nem emelheti a szivet
zengő viharok körébe.
Ó, hogy éget tenyerünkön
tétlenségcink szégyenfoltja,
ujjunk reszket, szánk remeg,
tépve-harapva kenyérbe.

Így szólok magamhoz: Ember,
te a Naphoz akárhányszor
közel voltál, fény és árnyék
nagy játszmája eldöntetlen.
Távozol majd életedből,
akár egy nyílt tárgyalásról
kisétálsz, elítéletlen
de nem felmentetten.

Amíg gondolkozhatsz ezen:
tied a rossz, tied a jó -
közönnyel dermed az idő
akárkivé, akármivé.
Ha már éltél, soha ne légy
eladható, megkapható;
hanem légy, mint a levegő
senkié és mindenkié!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaT. D.

minimap