Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Martinaitis, Marcelijus: Ikarusz és a szántóvető (Ikaras ir artojas Magyar nyelven)

Martinaitis, Marcelijus portréja
Kormos István portréja

Vissza a fordító lapjára

Ikaras ir artojas (Litván)

Krito Ikaras. Didžiulis sparnuotas šešėlis
bėgo per kalnus, laukus ir per jūrą.
Tirpo nuo saulės artumo spranai, o jo rankos
mosavo beviltiškai ore.

Arė artojas, kopė į kalną aukštyn lyg į šimtmečius.
Jaučiai didžiuliai ėjo ramiai, susitaike su jungu.

Krito Ikaras. Artėjo į savo šešėlį,
krito, kur ganėsi bandos,
kur mėlynavo kalnai.
Ėjo mažytis artojas, lyg pasikinkęs du vabalus.
Mėlyna jūra spindėjo prieš saulę, o bangos tarsi sustingo.

Ėjo artojas ramiai paskui jaučius, ir nieko nematė.
Net šauksmo Ikaro jisai negirdėjo —
darbas ir duona išmokė žiūrėti į žemę.

Krito Ikaras, kaip krenta sapne į bedugnę,
saulėta pakrantė ir jūra artėjo link jo švytėdama.
Oras nebelaikė sparnų.

Krito Ikaras. Išskėtęs rankas
prie savo šešėlio artėjo.
Paukštį pralenkęs, rankom save apkabinęs,
krito į jūrą.

Ėjo artojas ramiai paskui jaučius ir nieko nematė.
Molis kvepėjo ir vagos blizgėjo prieš saulę.
Vagą išvaręs, jaučius paleido ganytis,
pats, žolėje atsigulęs, padangių regėdamas paukštį
išgalvojo Ikarą.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://rimantas.com/texts

Ikarusz és a szántóvető (Magyar)

Zuhant lefelé. Árnyékol a szárnya
mezőt, hegyeket és tengereket.
Szétmállt a viaszszárny nap melegén,
csapkodhat a kéz a semmibe árván.

Szántott a paraszt, föl dombnak: a messzi időbe;
ökrei békén mentek előre.

Zuhant Ikarusz, árnyékához közeledve.
Alatta legeltek a nyájak, bőrszagot ontva.
Ballagdált a paraszt, két ökre: csöppke bogár.
A tenger a fényben csillámlott, hullámai dermedt
álom ölébe feküdtek.

Nem látta a nagy zuhanást a paraszt.
Csak nézte a földet —
nem hallva kiáltást.

Zuhant Ikarusz, ahogy álmunkban zuhanunk.
Szembe vele süvitett a nyugodt part
s mélyben a tenger.

Zuhant. Két keze veszve hadarta a semmit.
Árnyéka előtte a földre borult.
Elütve az égen egy árva sirályt,
végül a vízbe leloccsant.

Nem látta e nagy zuhanást a paraszt.
Földszagot ontva előtte a barázda.
A rétre kicsapta legelni az állatait.
Maga fűbe hevert, figyelőn a magasba,
és Ikaruszt fölibé kitalálta.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaK. I.

minimap