Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Poška, Dionizas: A muzsik dala (Giesmė mužikėlio Magyar nyelven)

Poška, Dionizas portréja
Tandori Dezső portréja

Vissza a fordító lapjára

Giesmė mužikėlio (Litván)

Vos aušra užšvit, vištos praded karkti,
O man vargdieniui reik dirbti, reik vargti.
Šaukia uėdas, mojuoja kureliu:
"Pakinkyk, verge, jauti ar kumelę!"

Išeinu laukan, su prakaitu ariu,
Vienok priveizda muša per nugarą,
O naktį grįžtant kely akys klysta,
Tąkart užmigsiu, kada gaidys gysta.

Nor dešimt dienų nedėlioj baudžiavos,
Nupioviau rugius, vasaroj į, pievas,
Rūp pati, vaikai, naktį nejužmiegu,
Rudeniop plaukiu ant eldžių in Rygą.

Prekėj ai javus atėmė iš eldžių.
Aš alkant duonos kąsnio prašau meldžiu;
Grįžtu pusplikis, šaltyj gavau ligą -
Vėl plauk tu, verge, su rąstais ing Rygą.

Girdėt karionė, visi subauginti,
Pasakė: "Verge, tėvystės reik ginti!"
O namie sėdėt viešpatinėj bepigu,
Surišo mane, nuvežė ing Rygą.

Aš su ašaroms sausą duoną ryju,
Mano pražintė tokia, kaip galvijų.
Ponas tur aukso ant kojų, ant pirštų, -
Aš be skatiko gyvenu ir mirštu.

Meluoj, kas sako, jogei žmonės lygūs.
Bajors be prekės, mužiks didžiai pigus.
Ką tada dirbti, kol sulauksma smertį?
Viltyj gyvenant arielką reik gerti.

Viešpatie Dieve! Viešpatie ciesorių!
Ar jau per amžių taip man bus nedoru?
Tam vakar gerai, šiandien dar geresni [ai]
Argi man vienam kaskart bus piktesni [ai]?



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.aidai.us

A muzsik dala (Magyar)

Kárálnak a tyúkok, alig ha pirkad,
S már gürcölnöm kell, nekem, nyomorultnak.
Husángot lenget, ordibál az ispán:
„Fogd be az ökröt s a kancát, te hitvány!"

Megyek, izzadva szántok; s veri hátam
Az ispán úr! Késő éjszaka tájban
Térek haza, utam alig találom -
És kakasszóra nyom csak el az álom:

Bár tíznapos heteket robotoltam,
Árpát, rozsot arattam, saraboltam,
Asszony, gyerek gondján ébren vesződöm.
Bárkán Rigába hajózok az őszön.

Megvették a gabonát drága pénzért.
Én, koldus, könyörgök falás kenyérért!
Hazatérek - már hideg nyavalyára.
- Menj, beteg szolga! Fát viszel Rigába!

Rettegünk, híre jár háborúságnak.
Mondják: Szolga, eredj, védd a hazádat!
Jó is otthon, vagyonban, kényelemben - !
Megkötözve vittek Rigába engem.

Könny áztatta, száraz kenyéren élek.
Egy igás barom is többet remélhet!
Arany az úr kezén, arany a lábán -
Én garas nélkül élek-halok árván.

Egyenlőek volnánk? Ocsmány hazugság.
Mértéktelen az úr, olcsó a jobbágy.
Mit tegyünk hát, amíg - keservre! - élünk?
Vedeljük a pálinkát, hogy reméljünk.

Ó, Mindenható Császár! Örök Isten!
Nyomorult vagyok, nincs, ki megsegítsen.
Tegnap jó volt, ma még jobb a gonosznak;
Csak az én életem lesz egyre rosszabb?



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaT. D.

minimap