Strazdas, Antanas: Palis elhantolása (Pagrabas Palšio Magyar nyelven)

Numirė Palšis, nujojo,
Kurs po bažnyčias lekiojo:
Duok, dieve, pakajų,
Šiokį tokį rojų
Tam Palšiui.

Žinos tai langai ir kertys,
Kuriomis lekiojo jo čvertys,
Kaip sidabrą nešė
Ir šventuosius pešė
Tas Palšis.

Numirė Palšis, negyvas.
Bet kaip jis mirė, tai dyvas.
Kas buvo, tai buvo,–
Bambizas pražuvo
Ant amžių.

Jau dabar Palšis po sūdu.
Kad jo nekorė, tai cūdu.
Nei teip didis cūdas,
Kaip ledokas būdas –
Vagystės.

Bėkit, bambizai, ant grabą,
Apverkit Palšį nelabą,
Šaukdami verkite,
Rankomis plokite:
O, vei mir! O, vei mir!

Palis elugrata holtán,
Templomi röptei útján:
Nyugtodat add vele,
Ó, Uram, Édene
Tárultán.

Ablaka-vasra a zárról
Röppene Palšis, a Ráspoly.
Szent az ezüst neki!
Elviszi: áldani -
Majd máshol.

Már oda - ez sora - Palšis;
Az a csoda, így hogy elalszik!
Rusnya pogány szive,
Kálvini ebhite:
Kit csalsz így?

Látja az Isteni Szék fenn -
Az csoda, hogy nyaka-épen!
Mit, csoda! Jár neki!
Tolvaja végezi
Mind szépen.

Vár - nyavalyásra! - a hű sír,
Könny potyorász bele: hűs ír.
Kálvinos atyj-fiak
Szállnak e fattyúnak:
„Ó, vej mir!"