Tilvytis, Teofilis: Apie vieną rudenį

Paverk, motuže,
gal jau negrįšiu...
Galvoj visi velniai sumišo,
ausyse cypia, ūžia.

Laikai neramūs.
Klausyk – aukštuose gojuose
kvatojasi
dinamos,
už kalno daužosi granatos;
iš New Jorko kas valanda
atapleška
raudonosios radiogramos.

Mama,
mamyte mylimoji,
sūnelį šaukia...
Dievulį melsk,
prašyk, mamyte,
dažnai kalbėk rožančių.
Einu kaž–kam galvų daužyti,
tokiems, kaip aš akių išlupinėti.

Dangaus pakreigėj siunta vėjai,
varnams nebėr kur dėtis;
išlaužytos beržų alėjos,
ant stogo dūksta jietys.

Mama,
į mūšį
imuosi dūšią
ne tą suglamžytą iš šv. Rašto,
bet – futuristišką dinamą
ir taikysiu kur nors į peklos kraštą

Iššaudysiu pirma Liucifieriaus
aficierius,
išgvoltavosiu adjutantus,
karaliaus balerinas,
iškarstysiu kitus visokius velnius

ir radio gigantu
dangun
pas III-čiąją Ekateriną! –
Paverk, motuže,
gal jau nerįšiu.
Galvoj visi velniai sumišo,
ausyse cypia, ūžia.

Sírj csak, mama, keservesen,
talán vissza se jövök.
Fejemben az ördögök
gabalyodnak, cseng-zúg fülem.

Nyugtalan idő ez itt lenn...
Hallod - fenn, ligeteikben
hahotáznak dinamók,
úgy verik a dominót -
a hegyen túl gránát robban;
New Yorkból közben óránként
felröppen
egy-egy vörös rádiógram.

Mama,
drága mama,
hívd a fiad...
Istenkéhez imádkozz,
könyörögj érte,
rózsafüzért szaporázz.
Megyek, hadd robbantom szét valakinek a fejét,
hadd kaparom ki magamfajta fiú szemét.

Szél dúl égi füstnyíláson,
nincs varjú az etetőn;
nyírfa-sorok kitördelve,
kopja tombol a tetőn.

Mamácska,
csatába
készül a lélek;
de most nem a bibliai rázza gatyába,
megy futurista dinamikába,
céloz valahova a pokol fekete körére.

Puskavégemre, Lucifer,
tőled minden oficer;
adjutáns-had: mind megháglak,
királyi balerinákat.
Ördögfürtöt kerítek az akasztófámnak.

És a gigászok
rádióján égbe át,
fel III. Jekatyerinához!
Sírj, mama, keservesen,
talán vissza se jövök,
Fejemben az ördögök
gabalyodnak, cseng-zúg fülem.