Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Tilvytis, Teofilis: Paraszt-orale 4. (Kaimiški peizažai 4. Magyar nyelven)

Tilvytis, Teofilis portréja

Kaimiški peizažai 4. (Litván)

Kažin koks keistas vakaras,
širdy nejauku;
šešėliai slapstosi po svirno pašalius,
o visas pamiškes ir laukus
išpylė šaltas prakaitas.
Palangėse alyvos,
rožės,
pasenęs tėvo uosis;
palangėj mėlynos alyvos,
languos veidai, kaip rožės.
Gražu senoj tėvų palėpėj,
prisimena rožančius, rykštės.
Iš pamiškės kažin kuo kvėpia
sudžiuvęs mėšlas vakarykštis...
Lakštingala už grįčios
visokius daiktus dirba;
lakštingala kai šukteri –
tarytum metinė telyčia;
laktingala
ne vieną dušią ingelia.
Lakštingala be atestato,
be jokio patento;
lakštingala tik balso nepastato,
kitaip visas artistes parterin nutratintų.
Arba kai rikteri iš ryto jautis,
kur nors ganyklose sužvengs drigantas,
kai pašaliuos ims katės pjautis
kažin kokiais moderniškais gigantais!
O kiaulės, karvės, buliai
kai saulei leidžiantis subliauna
padūksta senosios tetulės,
vaikai tvoras išgriauna.
Ar žinot ką,
o jei stipendiją Bavarijon,
arba kur nors prancūzuos?!
Iš mūsų širmojo dramatingiausis tenoris;
kai užvibruotų Fausto ariją
išgąsdintų nabašninką Karuzo.
Čionai tokį, kaip didįjį Šaliapiną
kiekvienas veršis paguldys diapazonu,
O naktimis tetervinai, kai raistuose užplepina
virbalais įsibeda pašonėn.
Velnioniškai krūtinę drasko
pavakariais vidūlaukėj Toreodorai.
Nors tūkstantį baritonų atveski
vistiek jie neišveš aukštųjų do, re.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.tekstai.lt

Paraszt-orale 4. (Magyar)

Tovakúszik
az este is.
A világ hombárja alá elbújnak az árnyak,
a rét s a cserés
hideg verítékben úszik.
Ablakok alatt orgonák,
rózsák,
apám vén kőrisfája;
ablak alatt kék orgonák,
rózsákként ablakban az arcok.
A szép öreg szülői tornác
rózsafüzért, virágcsokrot idéz.
Erdőaljról bojtfű-illatot küld
a tegnapi kiterített trágya...
Kunyhó mögül csalogány
rikoltása:
a csalogány felsüvít -
éves borjú akárha!
A csalogány -
szíved beleráng.
Hamisítatlan fülemüle,
szabadalmi oltalom vele;
szól a csalogány hangja,
a derengő part művészete.
Vagy hajnaltájt, ha felbőg a marha,
legelőn felnyerít a kanca,
tető alatt nyávogni kezd a macska:
szopránja, diszkantja...
Napszálltakor röfög, üvölt
disznó, bika -
néne kezéből repül a vödör,
kifordul a kapu vasa!
Mintha tudná
és Bajorországban tanulta
vagy a franciáknál valahol?!
A mi drámai tenorunk nyekeg;
ha Faust áriát danol,
Caruso bizonnyal megremeg.
Még Saljapint is lefőzné
bármely érces hangú barom,
s éjjel; ha a fajdkakasok feldürrögnek a lápokon,
kőszív is megédesedik.
Szörnyen tépik a mellüket,
csikós-torreádorok; de
ezer baritont találhatsz,
legmagasabb hangjuk: dó-re.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaT. D.

minimap