Kaimiški peizažai 4. (Litván)
Kažin koks keistas vakaras,
širdy nejauku;
šešėliai slapstosi po svirno pašalius,
o visas pamiškes ir laukus
išpylė šaltas prakaitas.
Palangėse alyvos,
rožės,
pasenęs tėvo uosis;
palangėj mėlynos alyvos,
languos veidai, kaip rožės.
Gražu senoj tėvų palėpėj,
prisimena rožančius, rykštės.
Iš pamiškės kažin kuo kvėpia
sudžiuvęs mėšlas vakarykštis...
Lakštingala už grįčios
visokius daiktus dirba;
lakštingala kai šukteri –
tarytum metinė telyčia;
laktingala
ne vieną dušią ingelia.
Lakštingala be atestato,
be jokio patento;
lakštingala tik balso nepastato,
kitaip visas artistes parterin nutratintų.
Arba kai rikteri iš ryto jautis,
kur nors ganyklose sužvengs drigantas,
kai pašaliuos ims katės pjautis
kažin kokiais moderniškais gigantais!
O kiaulės, karvės, buliai
kai saulei leidžiantis subliauna
padūksta senosios tetulės,
vaikai tvoras išgriauna.
Ar žinot ką,
o jei stipendiją Bavarijon,
arba kur nors prancūzuos?!
Iš mūsų širmojo dramatingiausis tenoris;
kai užvibruotų Fausto ariją
išgąsdintų nabašninką Karuzo.
Čionai tokį, kaip didįjį Šaliapiną
kiekvienas veršis paguldys diapazonu,
O naktimis tetervinai, kai raistuose užplepina
virbalais įsibeda pašonėn.
Velnioniškai krūtinę drasko
pavakariais vidūlaukėj Toreodorai.
Nors tūkstantį baritonų atveski
vistiek jie neišveš aukštųjų do, re. Feltöltő | P. T. |
Az idézet forrása | http://www.tekstai.lt |
|
Paraszt-orale 4. (Magyar)
Tovakúszik az este is. A világ hombárja alá elbújnak az árnyak, a rét s a cserés hideg verítékben úszik. Ablakok alatt orgonák, rózsák, apám vén kőrisfája; ablak alatt kék orgonák, rózsákként ablakban az arcok. A szép öreg szülői tornác rózsafüzért, virágcsokrot idéz. Erdőaljról bojtfű-illatot küld a tegnapi kiterített trágya... Kunyhó mögül csalogány rikoltása: a csalogány felsüvít - éves borjú akárha! A csalogány - szíved beleráng. Hamisítatlan fülemüle, szabadalmi oltalom vele; szól a csalogány hangja, a derengő part művészete. Vagy hajnaltájt, ha felbőg a marha, legelőn felnyerít a kanca, tető alatt nyávogni kezd a macska: szopránja, diszkantja... Napszálltakor röfög, üvölt disznó, bika - néne kezéből repül a vödör, kifordul a kapu vasa! Mintha tudná és Bajorországban tanulta vagy a franciáknál valahol?! A mi drámai tenorunk nyekeg; ha Faust áriát danol, Caruso bizonnyal megremeg. Még Saljapint is lefőzné bármely érces hangú barom, s éjjel; ha a fajdkakasok feldürrögnek a lápokon, kőszív is megédesedik. Szörnyen tépik a mellüket, csikós-torreádorok; de ezer baritont találhatsz, legmagasabb hangjuk: dó-re.
Feltöltő | P. T. |
Az idézet forrása | T. D. |
|