Duinker, Arjen oldala, Magyar életrajz
Életrajz
A könnyed zabolátlanság is jellemző Arjen Duinker (1956) verseire. Költészetében a világ logikátlanságára tulajdon szabálytalanságaival válaszol. A bizarrnak vagy egzotikusnak ható képek, a néha jó kedélyű, mindennapi misztika, de a nagyfokú világosság is feltűnő jellegzetességei e költészetnek, melyek gyakorta hosszú költeményekben jutnak kifejezésre, például a De uren (Az órák) címűben (Het uur van de droom, Az álom órája, 1996 c. kötetben). Az ismétlések, felsorolások és felkiáltások zeneisége e verseket egy cinikus vidámsággal celebrált rituálé jellegével ruházza fel. Ez a meglehetősen groteszk tendencia a költészetben nevezhető posztmodernnek, noha a terminus Flandriában sokkal elfogadottabb és népszerűbb a költők és a kritikusok körében, mint Hollandiában.
(Az oldal szerkesztője: P. T.)