Jooris, Roland (1936–) Művek   hu nl

Életrajz

Akárcsak az experimentális költészet, Flandriában a neo-realizmus is csak néhány évvel később kezd szerepet játszani, mint Hollandiában. Legjelentősebb képviselője Roland Joris (1936), aki szorosan kapcsolódik a Nieuwe Visie (Új Szemlélet) - a pop art és a Nouveau Réalisme flamand változata - festőihez (például Roger Raveelhez). Az olyan sokatmondó című kötetekben, mint amilyen az Een konsumptief landschap (Fogyasztói táj, 1969) és Het museum van de zomer (A nyár múzeuma, 1974) az én csak mint megfigyelő és formateremtő van jelen, s a természet, a kultúra és a művészet közötti kölcsönhatás megfigyelése áll a középpontban. Jooris arra törekszik, hogy egyesítse a költészetet és a valóságot: „Egy versnek azt az érzést kell megteremtenie bennem, hogy biciklizhetek benne, hogy reggelente beleszagolhatok, hogy sörözni lehet benne”. Verseinek hangvétele mindig játékosan relativizáló, melyet kimondatlan anarchizmus színez. A hetvenes-nyolcvanas években Jooris mindinkább a lehető legegyszerűbb nyelvhasználatra koncentrál, elhagyva minden véletlenszerűséget és ornamentikát. Így aztán a szavak erejének kutatása fontosabbá válik, mint a valóság ábrázolása, s ezzel Van Ostaijen és Mallarmé tisztaságra koncentráló poétikájának nyomába lép.

(Az oldal szerkesztője: P. T.)