Kuijper, Jan (1947–) Művek   hu nl

Életrajz

Jan Kuijper (1947) legkorábbi szonettjeit is a fegyelmezett nosztalgia megnyilvánulásaiként kell látni, főleg, miután első kötetének - Sonnetten (1973) - témáit javarészt saját gyermekkorából merítette. Hamar kiderült azonban, hogy Kuijper inkább neoklasszicista és neoszimbolista, mint neoromantikus beállítottságú költő. Egyetlen huszadik századi holland költő sem írt technikailag annyira kidolgozott szonetteket, mint ő. E műfaj kettős szerkezetű architektúráját teljes mértékben a tartalom szolgálatába állítja. Verseinek kimondottan lírai-érvelő karaktere van. Későbbi műveiben posztmodern játékot játszik a tizenhetedik századi Holland biblia és halott költők szövegeivel. Mallarmé nyomán az elhunyt költők előtti effajta tisztelgést a Tomben (Síremlékek, 1989) címmel látta el. Szellemének rugalmassága az irodalmi hagyomány kincseskamráját játékteremmé alakítja, amelyből a gyermekkor szorongásai és véres fantáziái sem hiányoznak. Kuijper neve összefonódott a De Revisor (1973) c. folyóiratéval, mely a hetvenes években az újjáéledő neoszimbolizmus melegágya volt. E tendencia még tisztább formában jelentkezik Willem van Toorn, Willem Jan Otten és T. van Deel munkásságában. Ezek a költők igencsak messze állnak a posztmodern viszonylagosságtól.

(Az oldal szerkesztője: P. T.)