Vondel, Joost van den (1587–1679) Művek Bibliográfia   hu nl

Életrajz

Joost van den Vondel (1587-1679). Bár az antik drámák felülmúlásának (aemulatio, versengés) szándékával írt darabjait a korban ultramodernnek számító amszterdami színház - a kálvinista lelkészek ellenállása, illetve a városvezetés anyagi érdekeltségből fakadó elvárásai miatt - csak nehezen tudta repertoárra tűzni és repertoáron tartani, mindenki őt tartotta a valaha volt legnagyobb németalföldi költõnek.
Vondel Kölnben született. Szülei újrakeresztelõk voltak; amikor a spanyolok 1585-ben visszafoglalták Antwerpent, menekülniük kellett a városból. Joost még gyerek volt, amikor a család Amszterdamba költözött, ahol apja rõfösboltot nyitott a Warmoesstraaton. Apja halála után Joost folytatta az üzletet. Az ötvenes években fia (vagy ő) spekulációkba kezdett a tőzsdén, a család teljesen eladósodott. Vondelnek érdemeire való tekintettel – a „város költőjé”-nek számított, rengeteg alkalmi verset szerzett, szinte minden valamire való eseményt megénekelt (persze ingyen) - szerény állást ajánlottak fel a városi hitelbanknál.
A tízes évek végén Vondel is belebonyolódott a remonstránsok és kontraremonstránsok küzdelmébe (a „páviánok” és „sáros koldusok” ellentétéről magyarul ld. M. Prak: Hollandia aranykora. Osiris, Budapest, 2004). Oldenbarnevelt, a Staten Generaal államügyésze, a Köztársaság két „első embere” közül az egyik, életével fizetett azért, hogy politikai megfontolásokból a remonstránsok oldalára állt. „Perének” lefolyása nem csak híveivel feledtette el hibáit, sokak képzeletében magasztosult gáncstalan lovaggá.
Azt a botját, „amelyre Vondel ezt a versét írta” (nota bene jó harminc évvel az események után), az amszterdami egyetemi könyvtár gyűjteményében őrzik.