Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Andreus, Hans: Mivel te nem görög vagy… (Omdat je niet grieks bent… Magyar nyelven)

Andreus, Hans portréja

Omdat je niet grieks bent… (Holland)

Omdat je niet grieks bent

kunnen je ogen delfisch orakelen

hoor ik bucolische muziek

een heel hoge mondharmonica in plaats van een fluit

 

maar meer dan dit

 

men moet zo zonder gestalte zijn

om lief te kunnen hebben

zo niemand en zo bewoond door leven

duizendpootleven en halfgodbestaan

dat men kan zeggen jij met een klank van glazen bekkens

 

bloemkoopmannen hebben droevige gezichten

zij hebben haren van kuilgras

en ogen van magere aarde

maar zij hebben hun bossen rozen als waaiers ontvouwd

en je naam van je heupen gelezen

 

ik heb een dag lang de dood op handen gedragen

ik heb een dag lang de kou van alaska betast

ik heb een nacht lang een jong dier zien doodgaan

ik heb een nacht lang je ogen gezien blinkend met een

blijdschap als water

 

ik weet allang niet meer wie je was

een vogelroep

of de komeet van halley

of

het eiland sicilië

maar ik leefde zo dood als kamers in spiegels

luister ik rinkel als bellen

 

de lichtrode weerschijn van onder je borsten

begrijp ik niet

de vertraagde val van je heupen door de ruimte

begrijp ik niet

je mond en je ogen zijn onherkenbaar

maar ik bespeel je en jij noemt mij

de bank van monto carlo

 

men wijst mij aan ik ben in de maan de kinderen roepen

mij maanman na

maar ik vaardig proclamaties uit

in een koninklijk meervoud

 

wij

 

zijn

 

de spiegels

 

der zon



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.poezie-leestafel.info/hans-andreus

Mivel te nem görög vagy… (Magyar)

Mivel te nem görög vagy

a szemed delphi módra bájol

bukolikus zenét hallok

flóta helyett rém éles szájharmonikát

 

de többet is

 

oly alaktalannak kéne lennünk

hogy szeretni tudjunk

oly senkinek és életből valónak

százlábúnak és félistenlétűnek

hogy üvegpoharak csengésében kimondhassalak

 

a virágárusoknak durva arca van

szálas ökörfűből hajuk

és szemük sovány agyagból

de rózsacsokraikat kibontották már mint a búcsúzók

és a csípődről olvasták neved

 

egy egész napon át kezemben hordtam a halált

egy egész napon át markoltam Alaszka jegét

egy egész éjen át néztem egy ifjú állat mint halódik

egy egész éjen át a szemeidet láttam fénylett

                                    a boldogság mint a víz

 

ki voltál te már régen nem tudom

                                  madársikoly

a Halley-üstökös tán

                         vagy

                         Szicília szigete

úgy éltem holtan mint szobák tükörben

hallod rikoltozom akár a csengők

 

melled alatt a könnyű rózsaszín fényt

nem értem

csípőd megsüllyedt völgyeit az űrön át

nem értem

nem ismerem fel szájad és szemed

de téged játszalak csak és te engemet

Montecarlói banknak nevezel

 

ujjal mutatnak rám a holdban élek holdember így

kiabálnak rám a gyerekek

de én királyok többesében

szózatokkal szólok

 

mi

 

a napnak

 

tükre

 

vagyunk



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://mek.niif.hu

minimap