Bremt, Stefaan Van den: Geboorte van de kleuren
Geboorte van de kleuren (Holland)Het grijs hield vol dat alles wit was wat niet zwart was, dat alles dag was wat niet nacht was. De vele kleuren verbleven clandestien in het zonlicht dat hen nog niet kon velen.
Wat wij nu rood vinden was wijnwit. Oranje? Volle-melkwit. Geel was een heel oud wit. Groen, een grijzend wit. Het blauw was nog zo bleu. Indigo bleef maar bleken. Violet werd olievet.
En verder was er zwart. Elke nacht waren de tijden zwart. Elke zee was zwart, elk woud, elk werelddeel. De kunst was zwart, zo zwart als de wereldziel. De inkt was Oost-Indisch kleurendoof.
Moest er nog daglicht wezen? vroeg de ochtend soms, of liever vroeg de regen ('t regende pijpen- stelen). De zon scheen daardoorhen en kleurde als een boei, werd een oranjeappel, verschoot van vroeg goud tot geel en groen, zag dan weer blauw, waste met indigo een bloembed, violet.
De eerste regenboog sprong in het eerste oog.
|
A színek születése (Magyar)A szürke esküdött rá: fehér volt minden, ami nem volt fekete és nappal, ami nem éj. A sokféle szín titokban a napfényben lapult, s ez, azt még nem izgatta.
Mi most vörös, az borfehér volt. Narancsszín? csak tejfehér. A sárga ófehér. A zöld szürkésfehér. A kék még zöldfülű. Az indigó sápadozott. Olíva lett viola.
S volt még a fekete. Éjjel fekete volt az idő, feketék az erdők, tengerek, világrészek. A művészet fekete, sötét, mint a világ lelke, a tinta, mint egy ázsiai színsüket.
S mint volt a világosság? Itt-ott kora reggel, de inkább kora-esőben (esett, mintha dézsából dőlt volna), azon át sütött a nap. Színes volt, mint egy bója, mintha narancs lett volna, korai aranyból fakult sárgává, zölddé, aztán kék lett, indigóval mosott egy virágágyat violává.
Az első szivárvány az első szembe szökött.
|