Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Claus, Hugo: Envoi

Claus, Hugo portréja

Envoi (Holland)

Mijn verzen staan nog wat te gapen.

Ik word dit nooit gewoon. Zij hebben hier lang

genoeg gewoond.

Genoeg. Ik stuur ze 't huis uit. ik wil niet wachten

tot hun tenen koud zijn.

Ongehinderd door hun onhelder misbaar 

wil ik het gegons van de zon horen

of dat van mijn hart, die verraderlijke spons die verhardt.

 

Mijn verzen neuken niet klassiek,

zij brabbelen ordinair of brallen al te nobel.

In de winter springen hun lippen,

in de lente liggen zij plat bij de eerste warmte, 

zij verzieken mijn zomer

en in de herfst ruiken zij naar vrouwen.

 

Genoeg. Nog twaalf regels lang op dit blad 

hou ik ze de hand boven het hoofd

en dan krijgen zij een schop in hun gat.

Ga elders drammen, rijmen van een cent,

elders beven voor twaalf lezers

en een snurkende recensent.

 

Ga nu, verzen, op jullie lichte voeten, 

jullie hebben niet hard getrapt op de oude aarde

waar de graven lachen als zij hun gasten zien, 

het ene lijk gestapeld op het andere.

Ga nu en wankel naar haar

die ik niet ken.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://lyrikline.org/index.php?id

Envoi (Magyar)

Verseim még ásítoznak kicsit.

Ezt meg soha nem szokom. Elég régóta

betöltik otthonom.

Elég. Kiküldöm őket a világba, nem várom meg

míg kihűl a lábuk ujja.

Zavaros zsivajuk nem zavar

a nap zúgását akarom hallani

vagy a szívemét, e megkeményedő, hitszegő spongyáét.

 

Verseim, ahogy dugnak, nem klasszikus,

alpárian fecsegnek vagy fennkölten hencegnek.

Télen az ajkuk felfakad,

tavasszal az első napfénytől kinyúlnak,

nyaramat elrontják

ősszel meg nők illatát ontják.

 

Elég. E lapon még tizenkét sor hosszan

védem őket, dédelgetem

de aztán fenéken billentem őket nyomban.

Máshol lármázzatok, krajcáros rímek,

máshol remegjetek tizenkét olvasóért

egyetlen szórcsógő recenzensért.

 

Most menjetek, versek, kónnyű lábakon fussatok,

nem tapostátok meg keményen a kivénhedt földet

hol sírok vendégeik láttán felnevetnek,

holttestek egymásra hányva fednek holttestet.

Most menjetek, botladozzatok oda hozzá

kit nem ismerek.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://lyrikline.org/index.php?id

minimap