Engelberts, Lernert: Elhagyott terek (Verlaten terrein Magyar nyelven)

Het mooitste van de kermis was niet

het schelle geluid van botsende auto's

het lonkende licht, de grijparm

die het horloge miste of de zoete geur

van de suikerspinwagen, maar

de bleke vierkanten in het gras,

de afdruk die de kermis op de grasmat

van het park achterliet.

En dat ik dan met mijn zusje aan de hand

naar die plek terugkeerde en zei:

'Kijk, daar stond de draaimolen,

daar de schiettent, en hier de jongen

die kaartjes verkocht voor het spookhuis.'

Mi volt a búcsúban a legszebb,

nem a versenyautók üvöltése,

csalogató fények, a kar,

mi visszaejti az órát, törökméz

édeskés szaga, hanem a

fakó négyszögek a fűben,

a búcsú nyomata, amit a parkban

a pázsiton hagyott.

S ahogy én húgom kezét fogva megyek

vissza a parkba s mondogatom:

Látod, ott volt a körhinta,

ott meg a lövölde, s itt állt a fiú,

aki a jegyet adta a szellemvasútra.