Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gezelle, Guido: Ego flos (Ego flos Magyar nyelven)

Gezelle, Guido portréja
Rónay György portréja

Vissza a fordító lapjára

Ego flos (Holland)

Ik ben een blomme

en bloeie voor uwe oogen,

geweldig zonnelicht,

dat, eeuwig onontaard,

mij, nietig schepselken,

in 't leven wilt gedoogen

en, na dit leven, mij

het eeuwig leven spaart.

 

Ik ben een blomme

en doe des morgens open,

des avonds toe mijn blad,

om beurtelings, nadien,

wanneer gij, zonne, zult,

heropgestaan, mij nopen,

te ontwaken nog eens of

mijn hoofd den slaap te biên.

 

Mijn leven is

uw licht: mijn doen, mijn derven,

mijn'hope, mijn geluk

mijn eenigste en mijn al;

wat kan ik, zonder u,

als eeuwig, eeuwig sterven;

wat heb ik, zonder u,

dat ik beminnen zal?

 

'k Ben ver van u,

ofschoon gij, zoete bronne

van al dat leven is

of immer leven doet,

mij naast van al genaakt

en zendt, o lieve zonne,

tot in mij diepste diep

uw aldoorgaanden gloed.

 

Laat alles zijn

voorbij, gedaan, verleden,

dat afscheid tussen ons

en diepe kloven spant;

laat morgen, avond, al

dat heenmoet, henentreden,

laat uw oneindig licht

mij zien, in 't Vaderland!

 

Dan zal ik voor...

o neen, niet voor uw oogen

maar naast u, nevens u,

maar in u bloeien zaan;

zoo gij mij, schepselken,

in 't leven wilt gedoogen;

zoo in uw eeuwig licht

me gij laat binnengaan!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://cf.hum.uva.nl/dsp/ljc/gezelle/flos.html

Ego flos (Magyar)

Virág vagyok,

szemed előtt virágzom,

hatalmas napsugár,

ki örök-fényesen

engem, mihaszna lényt

megtűrsz itt a világon,

s örök életet adsz,

ha letelt életem.

 

Virág vagyok,

reggel szirmom kitárom,

és este becsukom,

hogy járásod szerint,

ha fölsütsz újra, nap,

kinyíljak, majd az álom

ölén nyugtassam el

homlokomat megint.

 

Fényed az én

boldogságom, reményem,

óhajom, tetteim,

nem élek, csak veled,

ha nem vagy, nem vagyok,

sorvadok egyre Tétlen;

nélküled mim van, és

szeretnem mit lehet?

 

Messze vagyok

tőled, bár, minden élet

édes forrása, ki

létünket élteted,

ó, nap, te oly közel

vagy hozzám, s drága fényed

átjárja átható

tüzével lelkemet.

 

Múljék a múlt,

és semmivé enyésszen,

mi köztünk s körülünk

választó szakadék;

veszendő vesszen el,

csak engedd végre néznem

hazámban végtelen

fényed igézetét.

 

Előtted ott...

De ne szemed előtt, ne

melletted, ne közel

hozzád: benned legyek

virág, ha egyszer itt

megtűrsz, s majd, csöppnyi, dőre

kis lénynek, az örök

fényben adsz életet.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

Kapcsolódó videók


minimap