Haes, Jos De: Anekdota (Anekdote Magyar nyelven)

De mensen doen hun warme luiken dicht.

De nacht heest smaak van mout en wilgehout.

Het leven gevend ingewand is dood gewicht

in 't mispelvlees dat aan de beenderen houdt.

Ik heb mijn laatste vriend naar huis gebracht.

Het houten kleppen van mijn bekkeneel

wordt door de rinse kliersappen verzacht,

en herfstwind schuift, als handen, rond mijn keel

de koelte van een vrouwelijk geweld.

Twee dode vrienden lachen veel te luid,

verdwijnen in hun nachthemd over veld

van bietebladeren uit kikkerhuid.

Dan dansen duivels met de bladeren rond.

De wegen vluchten in een wolk van kaf.

Een bonte piekenier spietst op de grond

het dronken dier en steekt zijn lenden af.

Behúzzák a zsalut, hűs az idő.

Az éjjel fűzfa és maláta ízei.

A lélek holtteher most, az életszülő,

csontunkra tapadó naspolya-hús fedi.

Elkísértem utolsó cimborám.

Mint a kereplő, zakatol fejem, -

fanyar nedvvel csitítják hormonok

s mint nőből áradó erő, oly hűvösen

cirógatja egy tenyér, őszi szél.

Harsányan nevet két halott barát,

hálóingük leng a répalevél

béka-bőrös, rücskös mezein át.

Az út pelyva-felhőbe menekül.

Az ördög az avarral táncba fog.

Földhöz szegez, ágyékát tépve föl,

tarka dzsidás egy részeg állatot.