Haes, Jos De: Gyász (Rouw Magyar nyelven)

Ik leg mijn handen op het glanzend hout.

Koel hout, waarvan de vezel nog likeur

bewaart en smaak wordende geur

van een beloken leven.

De jaren, afgezette lagen,

geven aan 't hout een hart en aangezicht,

veredeld thans, onder het glijdend licht,

van hars tot lak, van vezelstof tot amber.

Zó is het donker hart verkernd

dat er een gladde maan door schiet,

het hoorn van een versteend verdriet

door het verhoornend vlees der vorderende dood.

A fényezett fát kézzel illetem.

A hűs fa rostjai még őrizik

a megszűnt élet nedveit,

szagának aromáját.

A fának szívet adtak, arcot

a ránőtt esztendők, a rétegek,

a háncsa tömjénné nemesedett,

s a ragyogásban vált gyantája lakká.

Komor szívre is így kövül,

ha rátűz a hold, sima fény,

a bánat kérge, kőkemény,

mint húsra a közeledő halál.