Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hirs, Rozalie: A révész (De Veerman Magyar nyelven)

Hirs, Rozalie portréja

Vissza a fordító lapjára

De Veerman (Holland)

Ik stuurde de veerboot

die van dood naar leven gaat

heen en weer – zolang de klok het einde slaat.

 

Ik vaar altijd bij schemering

wanneer we lijken op elkaar –

je wilt onder mijn kap kijken naar mijn donderend licht.

 

Drink het water maar

van vergetelheid –

met de tijd doe ook jij je ogen dicht.

 

En als je ze sluit tel ik de buit

die op je lippen licht –

in mijn beurs zitten munten van allerlei slag.

 

Niet ik bedacht de gierigheid,

niet mensen uit het leven gelicht

met slappe, lede lach, maar de erfgenaam.

 

Hij wil je laten gaan zonder munt –

de overkant is je niet gegund.

Sterven is goed. Het goede komt nooit alleen.

 

Ik kom uit chaos voort –

mijn onverschillige vader viel uit de hemel

als een steen en brak in duizend splinters.

 

Als de klok eindelijk zwijgt,

klinkt alleen de misthoorn op mijn boot.

Ik breng de mensheid samen in de dood.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.gedichten.nl/nedermap

A révész (Magyar)

Hozom a révet,

mi élet-halál között

oda s vissza jár – ha az óra végsőt ütött.

 

Már egyformák vagyunk, mikor én

kéklő szürkületben jövök –

néznél csuklyám alá, tudni mily mennydörgő a fény.

 

Íme itt szörpöld

– mígnem lecsukom

szemeidet – a feledés vizét.

 

S ha zárva számolom az adót,

mi ajkadon enyém,

az én bukszámban lelsz sokfajta furcsa pénzt.

 

Nem én keltem a kapzsiságot,

sem emberek, kiverve ösztövér,

üres mosollyal a létből; az örökös.

 

Küld, pénz nélkül nem akarja,

hogy átérj ide a túlsó partra.

Mert halni jó. S nem egyedül jön a jó.

 

Én Cháoszból vagyok,

közömbös apám úgy pottyant le az égből,

mint egy kő s tört ezer darabra.

 

S ha már nem ver az óra,

csak hajóm dudája búg a ködbe,

én hordom a népeket a halálba össze.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://mek.niif.hu

minimap