Komrij, Gerrit: Halottak parkja (Dodenpark Magyar nyelven)

We wandelden des avonds door de tuinen

Van het crematorium; achter heg en hazelaar

Stond laag de vroege maan; ik at wat kruimels

Van mijn vest en jij genoot van een sigaar.

Je dacht wellicht aan zeer bezwete negers

Op hete plantages in de weer. Ook aan

Je gezicht meende ik zoiets af te lezen.

Ikzelf keek door de heg naar de maan.

We spraken niet. Wat viel er ook te zeggen?

We dachten maar aan een maan en aan zweet.

O, nergens heerste er ooit zo'n rust. Slechts

Af en toe klonk uit een urn een kreet.

A krematórium kertjeiben sétáltunk este,

a sövény és mogyoróbokrok mögött a hold

még alacsonyan állt, mellényzsebemből

morzsát csipegettem, nálad szivar volt.

Agyonizzadt négerekre gondoltál talán,

küzdenek a forró ültetvényen.

Ezt véltem látni a te arcodon is.

Én a sövényen át a holdat néztem.

Nem szóltunk: mit is mondhattunk volna még?

Egy hold és verejték. Ennyi volt, semmi más.

Ó, sehol, soha nem volt ily nyugalom. Csak

néha hallatszott az urnákból sikoltás.