Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Morriën, Adriaan: Sneeuw

Morriën, Adriaan portréja

Sneeuw (Holland)

Het sneeuwt, niet jachtig, eerder tastend

Alsof het wit naar zwarte plekken zoekt.

Maar heel het lanschap ligt al volgeboekt.

Da dag staat zwaar bepakt om te vertrekken.

 

De bomen dromen rechtop in de sneeuw,

Verwonderd en in hun verwondering verrast.

De vorst heeft ieder takje afgetast.

Het is windstil, er valt niets te vertellen.

 

De laatste vlokken vallen, in de lucht

Zweeft al wat zonlicht, geel en droog.

En vogels, eerstgeborenevan het oog.

Haasten zich om de schade te herstellen.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://liedgenootschap.net/gedicht.php?id=457

(Magyar)

Hull a hó, nem vihar csak, hogy essen

Fehér keresi, hol sötét a táj.

De kiadva már az egész határ.

Megrakva vár a nap, hogy mehessen.

 

A hóban állva álmodnak a fák.

Ámulva, s mert ámulatra figyelem akadt

Minden ágat megmotozott a fagy.

Most szélcsend van, így mit is mondanánk.

 

Az utolsó pehely pillézve száll

A nap a levegőbe száraz sárga fényt

Szór, a madarak a szem elsőszülötteként

Sietnek, hogy térüljön a kár.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://mek.niif.hu

minimap