Nolens, Leonard: Verklärte nacht

We zitten er naakt aan tafel. Je ogen verlichten de kamer.

Je fosforescerende vlinderhanden verschikken de lucht

Als je tegen me praat of slapen op het zwarte kleed.

Ik raak ze dagelijks aan. Hun levenslijn weet hoe ik heet.

Hun doorzichtige aders verbergen de loop van mijn lot, de vlucht

Van ons bloed dat het wit van je wangen verandert in vlekkend verlangen.

De tuindeur waait open. Beginnende regen doorritselt de bomen,

Besproeit het rukkende raam waarin jij zit te blinken,

Licht waarin ik me zie, in wie ik misschien verdwijn.

Je stapelt de borden, verwijdert de kruimels en schenkt nog wat wijn.

Ik hoor in de keuken het blauw porselein en de messen tinken,

Ver. Mijn benen doen pijn van het niet naar je toe kunnen komen.

Ülünk az asztalnál, meztelenül. Két szemed beragyogja a szobát.

Ha beszélsz hozzám, vagy fekszünk a fekete lepedőn,

Két foszforeszkáló pillangókezed szétlibbenti a levegőt.

Minden nap megérintem. Életvonala jó ismerőm.

Átlátszó ereiben sorsom folyik rejtőzködőn

És vérünk, mely arcod fehérségét szeplős vágyódássá változtatja át.

A kertajtó kitárva. Eleredő eső itatja a fákat,

Permetezi a becsapódó ablakot, mely előtt fénylőn ülsz: édes

Fény, melyben látom magam, és kiben talán feloldódom.

Összerakod a tányérokat, összesepred a morzsát, s töltesz még a borból.

Hallom, ahogy a konyhában a kék porcelán és a kések

Összekoccannak - mily messze van! Fáj, mert nem vihet hozzád a lábam.