Pernath, Hugues C.: [Dit alles sinds ik]

Dit alles sinds ik mijn lichaam beter ken.

Nooit bemerkte ik hun aanwezigheid
Hun aangezicht, krampschokken
Wringend n hun leugens
Tegen wil en dank.

Zoals zij heb ook ik nog te leven.
Dagreizen of minuten
Maar nog te leven, overeenkomstig met de reinheid
De reddingsdaden die men stelt op aarde.

Zonder ouderdom, zonder vrees
Maar nog steeds heb ik de lafaard lief.
En het schijnt mij toe - uit een tijd -
Dat ik, tenmnste, geen afscheid wil nemen
Van mijn taak.
Dat ik weer spreek, tot mijn vrienden spreek
En de deugd opnieuw in dienst neem.
Hoe dan ook.
Men overleeft aan zijn wonden
En deel voor deel
Aan de hovaardigheid.

Mióta a testem ismerősebb - ennyi van.

Sosem észleltem jelenlétüket
Arcukat, és ahogy az akarat
S a hála ellen hazugságaikban
Görcsök feszülnek.

Élnem kell még, ahogyan nekik.
Egy-egy napos utak erejéig, vagy csak
Percekig, de élni, tisztaság és mentő
Szándék társaként - ezek állítólag vannak.

Vénség nélkül, félelmeken túl -
De a pipogya csak egyre vonz, megvédjem.
És egy ideje úgy érzem, immár
Ez a feladat makacsul kitart
Mellettem. Ujra szólok, ismét
Barátaimat szólítom, megint az erény
Szolgálatába állok, ura.
Bárhogy. Az ember
Túléli sebeit, ekképp
Túljut fokról-fokra
Az önteltség fokain.