Rodenko, Paul: Den Haag
Den Haag (Holland)Den Haag: stad van aluinen winden en pleinen. Winden als pleinen zo wijd. Pleinen rustig als de grote handpalm van de grote openheid. Reigerlijk zijn er de vrouwen, lang en toch lieflijk; kuis staan zij aan parken , karyatiden van zonlicht en lieflijk gaan zij desmiddags; antiektakkend uurwerk. Zuidelijker later en lynxer; heupruisender; bemerk nu haar ogen: een klein ballet, speelkaarten vuurwerk.
Trager de mannen, Meer ingetogen. Hun handen zijn blauw als water, hun handen zijn als strakke blauwe winden. Zo vinden zij daaglijks de verte uit, als een voorwerp waarmee men wijs worden kan, sterven, regeren. Toch kennen zij deernis, houden van dieren, van honing en vallende sterren. Zij staan als uitkijktorens open. Zij sluiten zich lang en onvermoeid, als bloemen.
Ruim zijn de dagen en toch menselijk, gedempt rumoerig. Maar de nachten zijn stil en oplettend; hoe zuiver schaakt de maan in het plantsoen!
|
Hága (Magyar)Hága: timsó szelek és terek városa. Mint terek tágasak a szelek. Mint az űr nagy tenyere csendesek a terek. Darvakként a nők, langák de kedvesek; szeplőtlen állnak a parkban, napfény-kariatidák, és édesen járják a délutánt: antik óraművek. De később déliesebb, hiúzabb, csípőhangú; nézd most szemét: egy kis balett, játékkártyák, tűzijáték.
Lomhább a férfi, zárkózottabbak. Kezük kék, mint a víz, az ő kezeik, mint feszes kék szelek. Így fedezik fel naponta a messziséget, mintha okosabb lenne tőle az ember, meghalnak, uralkodnak. De tudják: mi a részvét, szeretik az állatokat, a mézet és a hulló csillagot. Nyitottak, mint a kilátó. Bezárkóznak, hosszan, fáradtan, mint a virágok.
Tágasak a napok, mégis oly emberiesek, tompán-zajosak. Az éjjelek meg csendesek, figyelik: mily hibátlan sakkozik a hold a parkba.
|