Brekke, Paal (Paal Emanuel Brekke) (1923–1993) Művek Fordítások   hu no

Életrajz

Paal Brekke (1923-1993) költő, műfordító és kritikus, a modernista norvég költészet egyik központi alakja és megújítója. Közvetlenül érettségije után Svédországba kellett menekülnie a Norvégiát megszállva tartó németek elől. Első verseskötetei és regényei is ott jelentek meg, s bennük a menekültsorsot ábrázolta meggyőző erővel, és egyúttal általános érvénnyel szólt a kor emberének fokozódó elszigetelődéséről, tehetetlenségéről és félelmeiről. Az irodalmi közvélemény érdeklődésének középpontjába igazából az 1949-ben kiadott Árnyékvívás (Skyggefektning) című kötetével került: ez a kötet a háború utáni modernista törekvések nyitánya volt. Brekke elsősorban Eliot, valamint a negyvenes évek svéd lírai törekvéseit („fyrtiotalismen") adaptálta. 1960-as Ithakai evezősök (Roerne fra Ithaka) és 1965-ös Ferde mosoly rózsaszínben (Det skjeve smil i rosa) című kötetei a modern norvég líra jelentős teljesítményei közé számítanak. Brekke költészete a líraiságnak és az intellektualizmusnak különös-érdekes, egyéni keveréke. Humanista elkötelezettséggel reagált a világban jelentkező legkülönbözőbb gondokra: az éhínségre, háborúkra, faji üldözésre, valamint a jóléti állam és a fogyasztói társadalom gyakran ürességgel, anyagiassággal, önzéssel telített életformájára. Lírájától nem idegen a csípősen harapós, fanyar irónia sem, ami többek között Petőfi két nagy versének, A kutyák dalá-nak és A farkasok dalá-nak mesteri átköltésében is jól segítette. Modern magyar lírát is fordított norvégra.

(Az oldal szerkesztője: P. T.)