Hauge, Olav H.: I dag og i morgon

Eg er berre ein gneiste
av den store eld.
Og som eg kveiktest i myrkret,
skal eg slokna ein kveld.

Eg er den bylgja som brusar
i denne stund,
med nye fødest og fyllest
og gamle sig i blund.

Eg er det bladet som blakrar
i denne vår.
Du skal skjelva i stormen
eit anna år.

Eg er den vakande, eigande,
det auga som ser,
den dropen som no speglar
himmelens vêr.

Eg lever og gløder,
veit ikkje kvi -
Verdi med blomar og kvende
er i dag mi.

Du skal eiga all venleik
på denne jord
når eg longo er burte
og kvorvne mine spor.

A nagy tűznek csupán kis
szikrája vagyok,
sötétben gyúltam ki, sötét lesz,
mikor kihamvadok.

Hullám vagyok, felépít
a pillanat,
és folyton újat vet a víz, leomlik
a régi az új alatt.

Levél vagyok, remegtet
tavaszi ág.
Te majd jövőre érzed
a tavasz viharát.

Szem vagyok, látva látok,
birtokolok,
aprócska csepp, csak tükrözi
az égboltozatot.

Én nem tudom, miért, de
élek, világolok,
az enyém itt ma minden,
virágok, asszonyok.

E nyájas föld tiéd lesz,
én mindent itthagyok,
majd messze, messze járok,
nyomom se láthatod.