Hjertenæs Andersen, Astrid: Lovak az esőben (Hestene står i regnet Magyar nyelven)

Når mitt sinn er fylt av drømmer
mer dunkle, mer fjerne
enn min tanke kan forklare,
mer ville, mer hete
enn mitt hjerte kan forstå,
vil jeg bare stå i regnet
slik som hester står i regnet
på en bred og saftig slette
mellom tunge fjell som her.

Stå å kjenne kroppen suge
dette svale, sterke, våte,
som i strie strømmer siler
over ansikt hår og hender.
Likne skogen der den suger
som et varn av himlens bryster.
likne sletten full av sødme,
sitrende av fromt begjær.

Slik som hester står i regnet,
lutende med våte flanker,
og lar duft av muld og væte
drive sterkt og søtt i sinnet,
vil jeg bare stå og være
og la himmelyret falle,
inni tanken fri for feber
følge drømmene til klarhet
i en steil og stille ro.

Mikor álmaim, vak álmok,
Oly sötétek, oly ziláltak,
hogy agyam nem hat beléjük –
oly merészek, oly vadítók,
hogy szivem nem bír velük –
éppúgy álljak az esőben,
mint ahogy a lovak állnak
egy nagy és kövér kaszálón,
súlyos hegytömbök között.

Minden ízem hívja, szívja
ezt a hűs és tiszta nedvet,
mely csengőn, csattogva mossa
fejem, arcom és kezem.
Mint ahogy a fenyves szívja,
mennybolt szomjas csecsszopója.
Mint ahogy a friss kaszáló,
jámbor vágytól remegőn.

Mint ahogy a lovak áldnak,
horgadtan, lucskos tagokkal,
boldogan a föld, a zápor
édes, mézes illatától,
úgy álljak megittasultan
szívig érő permetegben,
s lángolások láza nélkül,
hűsen és tisztán fogadjam
a világos álmokat.