Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Ibsen, Henrik: A vadkacsa (részlet) (Vildanden (detalj) Magyar nyelven)

Ibsen, Henrik portréja
Bart István portréja

Vissza a fordító lapjára

Vildanden (detalj) (Norvég)

FØRSTE AKT.

(I grosserer Werles Hus. Kostbart og bekvemt indrettet arbejdsværelse; bogskabe og stoppede møbler; skrivebord med papirer og protokoller midt på gulvet; tændte lamper med grønne skærme, således at værelset er dæmpet belyst. Åben fløjdør med fratrukne forhæng på bagvæggen. Indenfor ses en stor elegant stue, stærkt oplyst af lamper og armstager. Foran til højre i arbejdsværelset fører en liden tapetdør ind til kontorerne. Foran til venstre en kamin med glødende kul i, og længere tilbage en dobbeltdør til spisesalen.)

(Grossererens tjener, Pettersen, i livré, og lejetjener Jensen, i sort, sætter tilrette i arbejdsværelset. I den større stue går to—tre andre lejetjenere omkring, ordner og tænder flere lys. Inde fra spisesalen høres summende samtale og latter af mange stemmer; der bankes med kniven på et glas; stilhed indtræder; en skåltale boldes; bravoråb og så atter summende samtale.)

PETTERSEN (tænder en lampe på kaminen og sætter skærm over). Nej hør bare, De, Jensen; nu står gamlingen ved bordet og proppenerer en lang skål for fru Sørby.

LEJETJENER JENSEN (flytter en lænestol frem). Er det kanske sandt, som folk siger, at der er noget imellem dem?

PETTERSEN.
Fan' véd.

JENSEN.
For han har nok vær't en svær buk i sine dage.

PETTERSEN.
Kanske det.

JENSEN. Det er jo for sønnen, at han holder dette her middagsselskabet, siger de.

PETTERSEN.
Ja. Sønnen kom hjem igår.

JENSEN.
Aldrig vidste jeg før, at grosserer Werle havde nogen søn.

PETTERSEN. Jo da, han har en søn. Men han holder stødt og stadig til der oppe på Højdalsværket. Han har ikke været i byen i alle de år jeg har tjent her i huset.

EN LEJETJENER (i døren til den anden stue).
De, Pettersen, her er en gammel fyr, som—

PETTERSEN (mumler).
Hvad fan', kommer her nu nogen!

(Gamle Ekdal kommer tilsyne fra højre i stuen. Han er klædt i en luvslidt kavaj med høj krave; uldne vanter; i hånden en stok og en skindhue; under armen en pakke i kardusomslag. Rødbrun, smudsig paryk og en liden grå knebelsbart.)

PETTERSEN (går imod ham).
Jøss',—hvad vil De her inde?

EKDAL (i døren).
Må så nødvendig ind på kontoret, Pettersen.

PETTERSEN.
Kantoret er stængt for en time siden, og—

EKDAL. Hørte det i porten, far. Men Gråberg sidder der endnu. Vær snil, Pettersen, og lad mig få slippe ind den vejen. (peger mod tapetdøren.) Har gå't den vejen før.

PETTERSEN. Ja, De får så gøre da. (åbner døren.) Men sans endelig på, at De kommer ud igen den rigtige vejen; for vi har fremmede.

EKDAL. Ved det nok,—hm! Tak, Pettersen-far! Gammel god ven. Tak. (mumier sagte.) Torsk! (han går ind i kontoret; Pettersen lukker døren efter ham.)

JENSEN.
Hører han også til kantorfolkene?

PETTERSEN.
Nej, han er bare en, som skriver udenom, når de har det
nødig. Men han har såmænd vær't en fin fyr i sin tid, gamle
Ekdal.

JENSEN.
Ja, han så ud som noget af hvert.

PETTERSEN.
Ja da; han har vær't løjtnant, kan De tænke.

JENSEN. Å fan',—har han vær't løjtnant!

PETTERSEN. Ja gu' har han så. Men så slog han sig nok paa skoghandel eller hvad det var. De siger, at han skal ha' gjort grossereren et fælt stygt puds engang. For de to var sammen om Højdals-værket dengang, skønner De. Å, jeg kender godt gamle Ekdal, jeg. Vi drikker mangen god gang en bitter og en flaske bajersk sammen inde hos madam Eriksen.

JENSEN.
Han kan da ikke ha' stort at spandere for, han.

PETTERSEN. Jøss', Jensen, De kan da vel skønne, at det er mig, som spanderer. For jeg synes, en skal være sjangtil imod bedre folk, som det er gåt så ilde med.

JENSEN.
Har han spillet bankerot da?

PETTERSEN. Nej, det var nok værre end som så. For han kom på fæstningen.

JENSEN.
På fæstningen!

PETTERSEN. Eller kanske det var i bodsfængslet—(lytter). Hys, nu går de fra bordet.

(Døren til spisesalen slås op af et par tjenere derinde fra.
Fru Sørby, konverseret af et par herrer, kommer ud. Lidt
efter lidt følger hele bordselskabet, hvoriblandt grosserer
Werle. Sidst kommer Hjalmar Ekdal og Gregers Werle.)

FRU SØRBY (i forbigående til tjeneren).
Pettersen, vil De la' kaffeen servere inde i musiksalen.

PETTERSEN. Ja vel, fru Sørby. (hun og de to herrer går ind i stuen og derfra ud til højre. Pettersen og lejetjener Jensen går ud samme vej.)

EN BLEGFED HERRE (til en tyndhåret).
Puh,—den dinér—det var et drøjt stykke arbejde!

DEN TYNDHÅREDE. Å med en smule god vilje kan en udrette ganske utroligt i tre timer.

DEN FEDE HERRE.
Ja, men bagefter, bagefter, min kære kammerherre!

EN TREDJE HERRE. Jeg hører, mokkaen og maraschinoen skal kredentses i musiksalen.

DEN FEDE HERRE.
Bravo! Så kanske fru Sørby spiller os et stykke.

DEN TYNDHÅREDE (dæmpet).
Bare ikke fru Sørby snart blæser os et stykke, du.

DEN FEDE HERRE. Å nej såmænd; Berta slår ikke hånden af sine gamle venner.

(de ler og går ind i stuen.)

GROSSERER WERLE (dæmpet og forstemt).
Jeg tror ikke nogen la' mærke til det, Gregers.

GREGERS (ser på ham).
Hvilket?

WERLE.
La' ikke du heller mærke til det?

GREGERS.
Hvad skulde jeg lægge mærke til?

WERLE.
Vi var tretten til bords.

 



FeltöltőKóber György
Az idézet forrásawww.gutenberg.org

A vadkacsa (részlet) (Magyar)

ELSŐ FELVONÁS

Werle nagykereskedő házában. Fényűző kényelemmel berendezett dolgozószoba; könyvszekrények, kárpitozott bútorok; a szoba közepén iratokkal, üzleti könyvekkel rakott íróasztal; zöld selyemernyős lámpák vonják tompa fénybe a szobát. A háttérben tágra nyitott, több szárnyú ajtó, függönyei is félrevonva; mögötte csillárokkal, falikarokkal fényesen kivilágított, tágas, elegáns szoba látszik. A színpad jobb oldalán, elöl, kis tapétaajtó nyílik, amely az irodákba vezet. Bal felől parázsló tüzű kandalló; kissé hátrább kétszárnyú ajtó, amely az ebédlőbe vezet

Pettersen, a komornyik libériában, és Jensen, a kisegítő pincér frakkban; tesznek-vesznek, rendezkednek. A benti, nagy szobákban még két-három másik pincér járkál fel-alá rakosgatva, gyertyákat gyújtogatva. Az ebédlőből beszélgetés zsivaja, kacagás hallatszik; valaki késével megkocogtatja a pohara peremét; csend támad, valaki pohárköszöntőt mond; aztán éljenzés és újra zsivaj, beszélgetés

PETTERSEN
(meggyújt egy lámpát a kandallón, ráhelyezi az ernyőt) Hallja, Jensen? Ez most az öreg Werle. A Sörbynére mond felköszöntőt. Jó hosszan beszél, mi?

JENSEN
(előbbre tol egy karosszéket) Mondja, maga szerint igaz, amit pletykálnak - hogy van köztük valami?

PETTERSEN
Az ördög tudja.

JENSEN
Mert hogy valamikor nagy kakas volt az öregúr!

PETTERSEN
Meglehet.

JENSEN
Ez a vacsora most, ugye, a fia tiszteletére van?

PETTERSEN
Bizony. Megjött tegnap a fiatalúr.

JENSEN
Nem is tudtam, hogy van egy fia.

PETTERSEN
Pedig van neki. Csak felköltözött a höydali telepre, és le se jön a hegyekből évszámra. Amióta én a háznál vagyok, most jött haza először.

KISEGÍTŐ PINCÉR
(a másik szoba ajtajából) Pettersen úr, valami vénember van itt...

PETTERSEN
(dörmögve) A nyavalya törje ki! Ilyenkor... ki lehet az?

Az öreg Ekdal lép be a szalon felől; ósdi, kopottas nagykabátban van, kötött kesztyűben, kezében sétabot és kucsma; hóna alatt csomagolópapírba burkolt paksaméta. Elpiszkolódott vörösesbarna parókát visel, orra alatt kicsi, hegyesre pödrött ősz bajusz

(Elébe megy)
Az ég szerelmére! Mit keres maga itt ilyenkor?

EKDAL
(az ajtóban állva) Be kell mennem az irodába, de feltétlenül. Van egy kis elintéznivalóm.

PETTERSEN
Már egy órája bezártak, és...

EKDAL
Tudom, már az ajtóban mondták, de a Graberg még bent van. Legyen magában lélek, Pettersen, engedje meg, hogy ott besurranjak. (A tapétaajtóra mutat) Tudom az utat.

PETTERSEN
Na, jól van, menjen. (Kitárja neki az ajtót) De aztán visszafelé ne erre, hanem a rendes úton, mert ma vendégség van.

EKDAL
Tudom, tudom. Köszönöm, Pettersen, drága öreg barátom. Köszönöm a szívességét. (Az orra alatt dörmögve) Vén hülye! (Bemegy az irodába. Pettersen beteszi mögötte az ajtót)

JENSEN
Ez is itt dolgozik az irodában?

PETTERSEN
Nem, csak kisegít, ha sok a dolog, kap egy kis másolnivalót, aztán hazaviszi, és otthon megcsinálja. Pedig, ha tudná, micsoda talpig úriember volt valamikor az öreg Ekdal!

JENSEN
Azért én mindjárt gondoltam. Valahogy meglátszik rajta.

PETTERSEN
Hát persze. Aki azelőtt nem ismerte, tán el se hiszi, hogy hadnagy volt az öreg, katonatiszt.

JENSEN
Ne mondja! Ez, katonatiszt?

PETTERSEN
Bizony ám! Csak aztán otthagyta a hadsereget, és fakereskedő lett, vagy mi. És állítólag egyszer nagyon rászedte a nagykereskedő urat, legalábbis azt mondják. Mert hogy akkoriban még a kettejüké volt a höydali telep, közösben. Ha maga azt tudná, Jensen, jól ismerem én az öreg Ekdalt! Hogy mennyi sört meg pálinkát megiszunk mi együtt Eriksen mamánál!

JENSEN
Hát, ahogy elnéztem, nem lehet valami bőkezű cimbora az öreg.

PETTERSEN
Persze, mindig én fizetek neki. Hát mit képzel! Mégiscsak úgy illik, nem, hogy megadja neki az ember a tiszteletet, egy ilyen jobb napokat látott úriembernek.

JENSEN
Csődbe ment?

PETTERSEN
Mi az, hogy csődbe ment! Kényszermunkára ítélték!

JENSEN
Kényszermunkára!

PETTERSEN
Vagy talán csak fegyházra... (Fülel) Pszt! Hallja, most kelnek fel az asztaltól.

Két pincér belülről feltárja az ebédlő ajtaját. Sörbyné lép ki rajta elsőnek, két vendéggel beszélgetve. Lassan szállingózva követi őket az egész társaság, megjelenik Werle nagykereskedő is. Utolsónak Hjalmar Ekdal és Gregers Werle lép be a dolgozószobába

SÖRBYNÉ
(elhaladtában a komornyikhoz) A kávét a zeneteremben szervíroztassa.

PETTERSEN
Igenis, asszonyom.

Sörbyné és a két vendég átsétál a hátsó szobába, majd az ajtón túl elfordulnak jobbra. Pettersen és Jensen szintén

KÖVÉR VENDÉG
(a kopaszhoz) Fű! Barátom, micsoda lakoma! Megdolgoztatják az embert, mi?

KOPASZ VENDÉG
Fantasztikus, nem, hogy egy kis akarattal meg jóindulattal mire képes az ember, mindössze három óra leforgása alatt!

KÖVÉR VENDÉG
No igen, de aztán! Aztán mi van, drága kamarás uram, arra is gondoljon!

HARMADIK ÚR
Hallom, a kávét és a likőröket a zeneteremben szolgálják fel.

KÖVÉR VENDÉG
Pompás! Akkor lehet, hogy Sörbyné még játszik is nekünk valamit!

KOPASZ VENDÉG
(halkan) Aztán nehogy a végén kijátsszon bennünket!

KÖVÉR VENDÉG
Ugyan! Csak nem tesz ilyet Bertha a régi barátaival!

Nevetnek és átmennek a szomszéd szobába

WERLE
(halkan, aggódva) Ugye, Gregers, senki nem vette észre?

GREGERS
(csodálkozva pillant rá) Mit?

WERLE
Te se vetted észre?

GREGERS
Mit kellett volna észrevennem?

WERLE
Hogy tizenhárman ültünk az asztalnál.

 



FeltöltőKóber György
Az idézet forrásaÖt dráma

minimap