Jacobsen, Rolf: Aftenrøden

Som om alt var godt
holder bergene frem sine skåler
for søster Dag når hun vasker dine sår.
Tankefullt tømmer hun ut sitt lys i dem
- blod, alltid denne blodstreng,
dette grums av død på bunnen
sier hun til søster Natt mens hun brer deg ned
og klirrer med stjerner ved din seng.

Mintha csak minden rendben volna, úgy
tartják föl a hegyek tálaikat
Nappal nővér elé, hogy sebeid kimossa.
Elgondolkozva üríti beléjük fényét
- vér, folyton ez a vérzés,
ez a halál-zavarosodás a fenéken,
mondja Éj nővérnek, amíg lefektet
s ágyad mellett csillagokkal csilingel.